A hugenották (Les Huguenots)
opera
Eredeti nyelv	francia
Zene	Giacomo Meyerbeer
Librettó	Eugène Scribe Émile Deschamps Germain Delavigne
Felvonások száma	5 felvonás
Főbb bemutatók	1836. február 29. (Salle Le Peletier, London)
A Wikimédia Commons tartalmaz A hugenották témájú médiaállományokat.

A hugenották Giacomo Meyerbeer legjobb, máig legtöbbet előadott operája. A párizsi ősbemutató 1836. február 29-én volt, és óriási sikert aratott. A cselekmény az 1572-es Szent Bertalan éji mészárlás idején játszódik.

A librettó Eugène Scribe és Émilie Deschamps munkája. Scribe, a kor legbefolyásosabb szövegkönyvírója sok korabeli zeneszerzővel dolgozott együtt. A legjobban mégis Meyerbeerrel értették meg egymást. A nagy opera fő szövegkönyvírója és fő zenei képviselője rendkívül jól összhangba tudták egyeztetni elképzeléseiket.

A történet alapja Prosper Mérimée 1829-es IX. Károly uralkodásának krónikája című regénye. Scribe története valószínűtlenségekkel telezsúfolt, a rémromantika eszközei is megjelennek benne. Scribe munkájába Emile Deschamps is besegített. Deschamps Victor Hugo baráti köréhez tartozó sokoldalú irodalmár volt. A tulajdonképpeni cselekmény egy szerelmi szál, ennek szolgál mintegy keretül a hugenották 1572. évi lemészárlása a francia fővárosban.

Meyerbeer három évig dolgozott a partitúrán, semmiféle siettetésre nem volt hajlandó reagálni. A gondos munka meg is hozta a gyümölcsét. A párizsi ősbemutató után a mű európai diadalútra indult, de főleg katolikus országokban, a cenzúra miatt a cselekményt át kellett dolgozni. Ezért hol Az anglikánok és a puritánok, hol A pisai ghibellinek vagy a Dekabristák címen került színpadra.

A magyarországi ősbemutatót 1852. november 6-án tartották a Nemzeti Színházban. Az operaház 1884. október 28-án tűzte először műsorra. A darab sok felújítást megért hazánkban is. Utoljára 1931. február 15-én újították fel. Ez a Meyerbeer mű is, akárcsak a többi, évtizedek óta nem szólalt meg operaházunkban.

• Valois Margit, IX. Károly nővére és Navarra királynéja – koloratúrszoprán
• Henrik, Navarra királya, a jegyese – néma szerep
• Saint Bris gróf, a Louvre kormányzója – bariton
• Nevers grófja, egy katolikus főúr, az előbbi szereplővel együtt az udvari párthoz tartozik, Valentine jegyese – bariton
• Valentine, Saint Bris lánya, udvarhölgy – szoprán
• Urbain, a királynő apródja – mezzoszoprán
• Cossé, katolikus nemes – tenor
• Tavannes, katolikus nemes – tenor
• Thoré, katolikus nemes – basszus
• Maurevert, katolikus nemes – basszus
• De Retz, katolikus nemes – bariton
• Méru, katolikus nemes – tenor
• Raoul de Nangis, hugenotta nemes – tenor
• Marcel, hugenotta katona, Raoul szolgája – basszus
• Bois Rosé, hugenotta katona – tenor
• Léonard, Nevers grófjának szolgája – szoprán
• Valentine szolgálólánya – szoprán
• Egy őr – basszus
• Egy diák – tenor
• Első szerzetes – tenor
• Második és Harmadik szerzetes – basszus
• Kórus: udvarhölgyek, katolikus és protestáns nemesek, udvaroncok, apródok, szolgák, tisztek, katonák, polgárok, diákok, nép szerzetesek, apácák, gyerekek.
• Történik: Touraine-ben és Párizsban, 1572 augusztusában
• Színhelyek: I. felvonás: oszlopcsarnok Nevers grófjának palotájában, II. felvonás: a chenonceau-i királyi kastély kertje, III. felvonás: az úgynevezett diákok kertje, IV. felvonás: terem Nevers gróf palotájában, V. felvonás: 1. kép: bálterem a de Nelse palotában (ezt ki szokták hagyni) 2. kép: hugenotta temető, 3. kép: a Quai Párizsban, Saint Bris palotája előtt.
• Játékidő: 4 óra

Nevers gróf a katolikus párt fővezéreként, királynője parancsának engedelmeskedve vendégül látja Raoul de Nangist, az előkelő hugenottát. Beszélgetésük során Raoul elmeséli, hogy szerelemre lobbant egy ismeretlen lány iránt, akit nemrég mentett ki a tömeg zavargásából, és akinek még a nevét sem tudja. Ezután egy hölgy látogatását jelentik a ház urának. Nevers elsiet, hogy fogadja látogatóját, aki a jegyese, Valentine. A lány azért jött, hogy engedelmeskedjen királynője akaratának, és felbontsa jegyességét a gróffal. Valois Margit a katolikus-hugenotta vegyes házasságokkal kívánja lecsillapítani a kedélyeket. A gróf engedelmeskedik az uralkodó parancsának, és lemond egykori menyasszonyáról. Raoul közben megpillantja a távozó hölgyet az ablakból, és felismeri benne titokzatos szerelmét. Ezután levelet hoznak a férfinek: bekötött szemmel kell egy hintóba szállnia, ami egy ismeretlen helyre viszi majd. A jelenlévők ráismernek a királynő kézírására. Raoul engedelmeskedik a kérésnek.

Kísérői Margit elé vezetik Raoult. A királynő azt kéri tőle, hogy a felekezeti béke érdekében vegye feleségül egyik udvarhölgyét, Saint Bris lányát. Az ifjú előtte megfogadta, hogy minden kívánságát teljesíti Margitnak, így hát nem ellenkezik. Több nemes kíséretében jön Valentine. A lány felfedi fátylát, és a hugenotta férfi felismeri benne megszeretett, majd az imént meggyűlölt szerelmét. Mindenki megdöbbenésére durván elutasítja a lány kezét.

Saint Bris és de Nangis párbajra készül. Valentine apja kívánságára újra Nevers jegyese lett. A lány kihallgatja a katolikus párt egyik tanácskozását. Azt a tervet eszelik ki, hogy a párbaj alatt lerohanják a hugenottákat. Valentine beleszeretett Raoulba, ezért gyorsan figyelmezteti annak szolgáját a veszélyre, amely urára leselkedik. Összecsap a két fél, de a vérengzést meghiúsította Valentine üzenete. A királynő közbelépése vet véget a csatározásnak. Raoul ekkor tudja meg, kinek köszönheti a segítséget, és hogy minden korábbi gyanúja alaptalan volt. De már minden hiába: Nevers érkezik, aki a székesegyházba kíséri menyasszonyát.

Raoul betör Nevers palotájába, mert még egyszer látni akarja szerelmét. Sikerül is beszélni vele, de aztán léptek közelednek, kénytelen elrejtőzni. A függöny mögül hallgatja ki a katolikusok összeesküvését, akik elhatározzák, hogy Szent Bertalan éjjelén rátámadnak a protestánsokra. Mire újból egyedül marad szerelmével, már a vérrontás zajai szűrődnek be az utcáról. Raoul szerelme és meggyőződése között ingadozik, majd kiszakítja magát Valentine öleléséből és kiszalad az utcára.

Raoul nagy nehezen tör utat magának Valois Margit és Navarrai Henrik esküvőjéig, ahol az egybegyűlt hugenottákat harcba szólítja. Ezután a temetőben Marcellel találkozik. Ekkor már mind a ketten súlyos sérüléseket szereztek. Valentine itt talál rájuk. Nevers a mészárlás áldozata lett, Valentine Raoul mellett akar maradni élete végéig. Közben a fanatikus tömeg rátör a szomszédos templomban elbújt gyerekekre és asszonyokra, és mind egy szálig lemészárolja őket. Valentine Marcell segítségével támogatja a meggyötört, félig ájult Raoult. Saint Bris csapatával találkoznak az utcán. Kik vagytok, kérdezik tőlük. A válasz: hugenották. Saint Bris tüzet vezényel, majd rémülten ismeri fel az áldozatok között saját lányát.

Meyerbeer váltogatja a recitativikus, ariózus és kórusrészleteket, ezek motivikusan kapcsolódnak össze, összefogják a cselekményt és nagy zenei tablókká alakítják át a jeleneteket. Az áriák és a kettősök helyett a szerző dialógusokat alkalmaz. Kiváló a hangszerelés, a szereplők zenei jellemzése. Egy Luther korált vezérmotívumként alkalmaz.

De mindezek mellett Meyerbeer igyekszik alkalmazkodni a történet szenzációjához. A zene olykor mesterkéltnek és hatásvadásznak tűnik, de mindvégig hatásos, a tömegjelenetek vitathatatlanul magukkal ragadók, mesteri részek. Meyerbeer érdeme, hogy nagyon otthonosan tudott mozogni a különböző zenei stílusokban. Ez olykor zagyvaléknak ható részeket eredményezett egyes darabjaiban, ám sokszor éppen a zene előnyére vált. Az esetek túlnyomó többségében képes volt a megfelelő helyen alkalmazni a különböző stílusjegyeket. Ez történt ebben a műben is. A túlzott hosszúság miatt a mai előadásokon elég sok mindent kihúznak. CD felvételen is létezik a műnek egy 3 és egy 4 CD-és változata is.

• "Plus blanche que la blanche hermine" – Raoul áriája az I. felvonásban
• "Seigneur, rempart et seul soutien" – Marcel énekelte korál az I. felvonásban
• "Piff, paff, piff, paff" – Marcel énekelte hugenotta harci dal az I. felvonásban
• "Nobles Segneurs, salut!" – Urbain apród áriája az I. felvonásban
• "O beau pays de la Touraine" – Margit királynő áriája a II. felvonásban

Dame Joan Sutherland (Valois Margit), Anastasios Vrenios (Raoul), Gabriel Bacquier (Saint-Bris), Martina Arroyo (Valentine), Huguette Tourangeau (Urbain) stb., Ambrosian Operakórus, Új Philharmonia Zenekar, vez.: Richard Bonynge (1969) DECCA 430 549-2

• Az opera szövegkönyve magyarul

• Till Géza: Opera, Zeneműkiadó, Bp., 1973, 320-4324. o.
• Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban II. 1800-tól napjainkig, Springer, Bp., 1996, 554. o.
• Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta-Saxum, Bp., 1997, 225. o.