|
Å Az Å a svéd ábécé 27., a dán és a norvég ábécé 29. betűje, a hangértéke jellemzően rövid vagy hosszú [o]. Használatos ezen kívül három számi nyelvváltozat, az észak-fríz, a vallon, a chamorro és az isztroromán nyelvek írásában. Jelentése
Története Az Å betű eredete a skandináv nyelvek hosszú a hangjának a középkori aa jelölésére nyúlik vissza. Amikor felhagytak a hosszú magánhangzók dupla betűkkel való jelölésével, az aa átadta a helyét az „å”-nak. Az ä és ö betűkhöz hasonlóan, melyek eredetileg ae, illetve oe formában, illetve ligatúraként æ, illetve œ formában írtak (ez utóbbi a dánban ø-vé egyszerűsödött, ahonnan a norvég is átvette) a svédben a második betűt az első fölé írták. A kis fönti „a” karikává egyszerűsödött, míg az e betűkből két pont lett. A norvég nyelvben a 19. században, az írott norvég nyelv megalkotásakor vezették be, a dánban csak a 20. század elején. A dánban még ma sem hiba az aa használata az å helyett, főként személy- és településnevekben lehet ezzel a formával találkozni (pl. Aalborg, Aabenraa). Olyan helyzetben, amikor a technikai feltételek nem engedik az å írását a körülmények, a dán és norvég nyelvben aa-val helyettesítik. Ugyanebben a helyzetben a svédben egyszerű a-t írnak helyette. A finn nyelvbe a svédből került át, de manapság már csak személy- és településnevekben használják. Hasonlóan Grönlandon és Feröeren dán eredetű nevekben előfordulhat. Használata egyes nyelvekben
A betű kódolása
Lásd mégInformation related to Å |
Portal di Ensiklopedia Dunia
