A XX-ak (ejtsd: „húszak”) csoportja – (Les XX) vagy Les Vingt – belga alkotóművészeti csoport, húsz belga képzőművész – festő, tervező, szobrász – alkotóközössége volt a 19. század végén. Alapítója, Octave Maus jogász, kiadó és befektető 1883-ban hozta létre a művészeti egyesülést, mely szabad alkotóteret és bemutatkozási lehetőséget adott a belga és külföldi kortárs művészeknek. A „Les Vingt” - ahogy magukat elnevezték – 1884 és 1893 között évente rendezett kiállítást saját alkotásaikból és húsz külföldi meghívott műveiből. A meghívottak között volt Camille Pissarro (1887, 1889, 1891), Claude Monet (1886, 1891), Paul Cezanne (1890) Vincent van Gogh (1890, 1891), Henri de Toulouse-Lautrec és Stéphane Mallarmé. A bemutatott művek közt Csajkovszkij-, Borogyin-, Scserbacsov-, Rimszkij-Korszakov- és Kopjov- (1891) darabok.

Szoros művészeti felfogás tapasztalható a csoport képzőművészetében, zenéjében és irodalmában.

A XX-ak bizonyos értelemben a L’Essor csoport hagyományait követte. James Ensor „Kagylóevő”-jét előbb az antwerpeni szalon, majd 1883-ban a L’Essor szalon is elutasította. Ez vezetett a XX-ak csoportjának megalakulásához. A XX-ak társaság 1893-ban átalakult, és a La Libre Esthétique néven élt tovább.

Brüsszelben alapították 1883. október 28-án. Éves bemutatóit is itt tartotta 1884-től 1893-ig, általában január és március között. Elnöke vagy elnöksége nem volt. A csoportot 11 olyan művész alapította, amelyet a L’Essor szervezet és a hivatalos akadémiai Salon elutasított. A L’Essor szintén szembenállt a Salonnal, de erősen bürokratikus húsz essoriánus alkotta a szabályozó testületet itt is. A XX-aknál Octave Maus jogász, újságíró, műkritikus látta el a titkári feladatokat, mely mentes volt a kellemetlen szabályoktól. Három tag végezte a kiállításszervezés feladatait, ezek személye rotációban váltakozott. A kiállítás alatt előadásokat, beszélgetéseket, koncerteket is tartottak.

Octave Maus, Edmond Picard és Emile Verhaeren belga költő jelentette a vezető erőt L’Art Moderne c. társ-folyóiratukban.

A megrendezett éves kiállítások 1884 és 1893 között:

1884 – az első éves kiállítást a brüsszeli Szépművészeti Palotában tartották február 2-án. Auguste Rodin, James Abbott, McNeill Whistler és Max Liebermann is kiállított. Catulle Mendés Richard Wagnerről tartott beszélgetést.

1885 – Xavier Mellery és Jan Toorop kiállítása

1886 – Kiállítók: Pierre-Auguste Renoir, Odilon Redon és Claude Monet. Beleértve a Le pont d’Argenteuil és a La manne-porte d’Etretat c. képet.

Koncert: César Franck hegedűszonátájának bemutatója.

1887 – kiállítók: Walter Sickert, Camille Pissarro, Berthe Morisot, Georges Seurat stb. A megnyitón Seurat és Paul Signac volt jelen. A fő attrakció Seurat Vasárnap délután a La Grande Jatte szigeten c. vászna volt. Júliusban Amszterdamban állítottak ki.

1888 – kiállítók: Albert Dubois-Pillet, Henri de Toulouse-Lautrec, Henri-Edmond Cross, James Abbott McNeill Whistler, Paul Signac és Odilon Redon stb. Vincent d’Indy Hegyi költeményének bemutatója. Auguste de Villiers de L’Isle-Adam volt a meghívott írók egyike.

1889 – kiállítók: Camille Pissarro, Maximilien Luce, Henri-Edmond Cross, Gustave Caillebotte, Paul Cezanne, Albert Dubois-Pillet, Paul Gauguin és Georges Seurat. Gauguen mesterműve, a Vízió mise után c. kép is látható.

Koncertek: 1. – César Franck, Pierre de Bréville, Ernest Chausson, Gabriel Fauré és Julien Tiersot darabjai voltak hallhatók az Ysaye kvartett előadásában. 2. – Gabriel Fauré köré összpontosult, további d’Indy-, Carles Bordes- és Henri Duparc-művekkel. Júliusban kiállítás Amszterdamban.

1890 – kiállítók: Odilion Redon, Paul Cézanne, Paul Signac, Henri de Toulouse-Lautrec, Alfred Sisley, Paul Gauguin, Vincent van Gogh stb.

Koncertek: 1. – belga zeneszerzők a középpontban mint Auguste Dupont, Léon Soubre, Joseph Jacob, Paul Gilson és Gustave Huberti. 2., 3. – francia zeneszerzők köré összpontosult Fauré, Franck d’Indy és Castillon. Utóbbin Vincent d’Indy adta elő Symphonie Cévenole-ját. További zeneszerzők: Fauré, Franck, Bréville, Bordes, Chausson, Albéric Magnard és Paul Vidal. Stéphane Mallarmé előadást tartott Auguste Villiers de l’Isle-Adam-ról, Edmond Picard beszélgetést vezetett Maurice Maeterlinckről, Émile Verhaerenről és Charles Van Lerberghe-ről.

1891 – Kiállítók: Georges Seurat, Camille Pissarro, Alfred Sisley és Jules Chéret. A dekoratív művészet első kiállítása poszterek és könyvillusztrációk formájában Walter Crane-től és Alfred William Finch első kerámia próbálkozásai, Paul Gauguin három vázája és szobra. Retrospektív Van Goghnak. A katalógusborítót George Lemmen tervezte.

Koncertek: 1. – César Franck-emlékkoncert. 2. – Vincent d’Indy új művei, valamint Franck követők sarabjai – Bordes, Duparc, Béville, Chausson, Tiersot, Vidal és Camille Benoit. Fauré- és Emmanuel Chabrier-művek is szerepeltek. 3. – orosz szerzőkre összpontosult. Csajkovszkij-, Borodin-, Scserbacsov-, Rimszkij-Korszakov- és Kopjov-művek voltak hallhatók.

1892 – kiállítók: Auguste Delaherche kerámiákat, Henry Van de Velde himzésterveket. A meghívott művészek között volt Maximilien Luce, Léo Gausson és Mary Cassatt. Georges Seurat-retrospektívet rendeztek 18 festménnyel, beleértve a Cirkuszt és a Parádét.

Koncertek: 1. – Paul Gilson "Tenger" c. darabjának első verzióját, Guillaume Lekeu Andromédáját, valamint Rimszkij-Korszakov, Alekszander Glazulov és Franz Servais darabokat adtak elő. 2. – Alexis de Castillon, César Franck, Charles Bordes, Louis de Serres és Emmanuel Chabrier művek. 3. – d’Indy D-dúr szvitje és Ernest Chausson koncertje csendült fel. További zenék Faurétól, Bordestól, Camille Chevillardtól és Albéric Magnardtól.

1893 – Kiállítók: még több tervezés – Alfred William Finch asztalt, Henry van de Velde drapériát, Alexandre Charpentier darabokat. Paul Verlaine vitatta meg a kortárs költészetet.

Koncertek: 1. – César Franck-művek, Ernest Chausson Poéme de l’amour et la mer-jének bemutatója 2. – d’Indy-, Castillon-, Fauré-, Chabrier és Bréville-darabokat adtak elő. 3. – Charles Smulders, Paul Gilson, Dorsan van Reysschoot és Alexis de Castillon szerzeményeket mutatott be.

Tizenegy alapító tag

• James Ensor 1860-1949 (tag 1893-ig)^[1]
• Théo van Rysselberghe 1862-1926 (tag 1893-ig)^[2]
• Fernand Khnopff 1858-1921 (tag 1893-ig)^[1]
• Alfred William Finch^[2]
• Frantz Charlet b 1862^[2]
• Paul Du Bois^[2]
• Charles Goethals c1853–85^[2]
• Darío de Regoyos (Spanyol)^[2]
• Willy Schlobach b 1864^[2]
• Guillaume van Strydonck 1861–1937^[2]
• Rodolphe Wytsman 1860–1927^[2]

Kilenc meghívott tag

• Guillaume Vogels
• Achille Chainaye 1862–1915
• Jean Delvin 1853-1922^[3]
• Jef Lambeaux^[3]
• Périclès Pantazis (Görög) 1849-1884^[3]
• Frans Simons 1855–1919
• Gustave Vanaise 1854–1902
• Piet Verhaert 1852–1908
• Théodore Verstraete 1850–1907

Tizenkettő későbbiekben meghívott tag

• Félicien Rops 1833-1898
• Georges Lemmen 1865-1916 (1888-tól)^[4]
• George Minne 1866-1941
• Anna Boch 1848-1926 ( 1885-1893: az egyetlen női tag)^[5]
• Henry van de Velde (1888-tól)^[6]
• Guillaume Charlier
• Henry De Groux
• Robert Picard sz. 1870
• Jan Toorop (Holland)^[7]
• Odilon Redon (Francia)
• Paul Signac (Francia)^[1]
• Isidore Verheyden (1884-1888)^[5]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Les XX című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Octave Maus: L’Espagne des artistes (Brussels, 1887).
• Octave Maus: Souvenirs d’un Wagnériste: Le Théâtre de Bayreuth (Brussels, 1888).
• Octave Maus: Les Préludes: Impressions d’adolescence (Brussels, 1921).
• Madeleine Octave Maus: Trente années de l'lutte pour l'art, Librairie L'Oiseau bleau, Bruxelles 1926; reprinted by Éditions Lebeer Hossmann, Bruxelles 1980

Másodlagos források

• Autour de 1900: L'Art Belge (1884-1918). London: The Arts Council, 1965.
• BLOCK Jane, Les XX and Belgian Avant-Gardism 1868-1894, Studies in Fine Arts: The Avant garde, Ann Arbor: UMI Research press, 1984.
• Les XX, Bruxelles. Catalogue des dix expositions annuelles, Brussels: Centre international pour l'étude de XIXe siècle, 1981.
• STEVENS Mary Anne & HOOZEE Robert (eds.), Impressionism to Symbolism: The Belgian Avant-Garde 1880-1900, exhib. cat. London: Royal Academy of Arts, London 7 July - 2 October 1994.

• Biografisch Lexicon: Plastisch Kunst in België

A Wikimédia Commons tartalmaz A XX-ak témájú médiaállományokat.