Vaszubandhu (szanszkrit: वसुबन्धु; kínai: 世親, pinjin: Shìqīn; tibeti: དབྱིག་གཉེན་, wylie: dbyig gnyen) indiaibuddhista szerzetes volt a 4. században és féltestvérével Aszangával együtt őket tekintik az indiai jógácsára iskola fő alapítóinak. Vaszubandhu a buddhizmus történetének egyik legbefolyásosabb alakja. Akadtak azonban tudósok (elsősorban Erich Frauwallner[1]), akik szerint Vaszubandhu két külön személyt takart. Ezt a nézetet később tudományos körökben elvetették.[2][3] A buddhizmus dzsódo sin ágában őt tekintik a második pátriárkának, a zen buddhizmusban ő a 21. pátriárka.
Élete
Vaszubandhu: faszobor, 186 cm magas, i.sz. 1208 körül, Kofukudzsi templom, Nara, Japán.
Vaszubandhu brahminként született[4] Úgy tartják, hogy féltestvére volt Aszanga, aki szintén fontos alakja volt a jógácsára iskola megalapításának. Mindketten jelentős szövegmagyarázatokat készítettek kanonikus szövegekhez.[5] Koszambiban (a mai Alláhábád közelében) élt, ahol szarvásztiváda oktatásban részesült of Buddhism.[6]
Vaszubandhu állítólag legelőször a vaibhásika-szarvásztivádaAbhidharmát tanulmányozta, de elégedetlen volt azokkal, ezért írt róla egy verses értekezést Abhidharmakosa-bhászja címmel, amely összefoglalta és kritizálta a Mahávibhászátszautrántika nézőpontból.
Később állítólag a mahájána hagyományokat részesítette előnyben, amely a testvére hatásának volt köszönhető. Ekkor több kötetes szövegmagyarázatot készített, elsősorban a jógácsára tanokkal kapcsolatosan. A kelet-ázsiai buddhizmus hagyományaiban a legbefolyásosabb műve a Vimsatikávidzsnyaptimátratásziddhi ("Húsz versszak kommentárja") és a Trimsiká-vidzsnyaptimátrat- ("Harminc versszak kommentárja"). Mind a két művet kézikönyvnek szánta. Vaszubandhu ezen kívül még rengeteg művet készített, amelyek közül a legfontosabbak:
↑Jaini, Padmanabh (1958. január 31.). „On the Theory of Two Vasubandhus”. Bulletin of the School of Oriental and African Studies (1), 48--53. o.
↑Seven Works of Vasubandhu. Delhi: MLBD, 7-28. o. (2005. január 31.)
↑Vasubandhu. The Stanford Encyclopedia of Philosophy (2012 Téli kiadás) . Stanford University
↑Nagy Britannia és Írország Királyi Ázsiai Társaságának folyóirata, 2001-es szám 34. o.- Nagy Britannia és Írország Királyi Ázsiai Társasága 2014. augusztus
↑Dharma Fellowship (2005). Yogacara Theory - Part One: Background History. forrás: [1]Archiválva2018. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑Anacker, Stefan (2005, rev.ed.). Seven Works of Vasubandhu: The Buddhist Psychological Doctor. Delhi, India: Motilal Banarsidass. (First published: 1984; Reprinted: 1986, 1994, 1998; javítva: 2002; újra átvizsgálva: 2005), 31. o.
Művei
Abhidharma Kosha Bhashyam 4 kötet, Vasubandhu, angolra fordította: Leo Pruden, Asian Humanities Press, Berkeley, 1988-90
L’Abhidharmakosa de Vasubandhu, francia nyelvre fordította: Louis de la Vallée Poussin, Paul Geuthner, Paris, 1923-1931 vol.1vol.2vol.3vol.4vol.5vol.6 Internet Archive (PDF)
Stefan Anacker, Seven Works of Vasubandhu Motilal Banarsidass, Delhi, 1984, 1998
Ernst Steinkellner és Xuezhu Li (szerk.), Vasubandhu's Pañcaskandhaka, Bécs, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2008
Dharmamitra (ford.) – Vasubandhu's Treatise on the Bodhisattva Vow, Kalavinka Press 2009, ISBN 978-1-935413-09-7
Források
David J. Kalupahana, The Principles of Buddhist Psychology, State University of New York Press, Albany, 1987, 173–192. o.
Francis H. Cook, Three Texts on Consciousness Only, Numata Center for Buddhist Translation and Research, Berkeley, 1999, 371–383. o. ("Harminc versszak kommentárja") és 385–408. o. ("Húsz versszak kommentárja")
Erich Frauwallner, The Philosophy of Buddhism, Motilal Banarsidass, Delhi, 2010
