|
Szati (buddhizmus)
A szati (páli;[1] szanszkrit: smṛti) buddhista fogalom jelentése, amelynek jelentése tudatosság. A kifejezés az egyik spirituális vagy pszichológiai képességre vonatkozik (indrija), amely egyben a buddhista gyakorlatok fontos részét képezi. A hét megvilágosodási tényező közül az egyik. A „megfelelő tudatosság” vagy „helyes tudatosság” (páli: szammá-szati, szanszkrit: szamjak-smṛti) a nemes nyolcrétű ösvény hetedik eleme. MeghatározásaAz egyik fontos théraváda Abhidharma szövegmagyarázat, az Abhidhammattha Szangaha a „szati” következő meghatározását tartalmazza:
A mahájána egyik fontos szövege, az Abhidharma-szamuccsaja a következőképpen határozza meg a smṛti fogalmát:
A tudatosság nem csupán a „jelen történések pillanatról pillanatra történő tudatosságát” jelenti, hanem egyben figyelemmel lenni a jövőbeli következményekre is. Valójában „a szanszkrit [smrti] (és az annak megfelelő páli szati) elsődleges értelme felhalmozás vagy felidézés”.[4] A gyakorlatA tudatosság, amely többek között a dolgok (főleg a jelen pillanatra vonatkozóan) valóságának figyelmes ébersége, a „tévedés” vagy „tévelygés” ellentéte (páli: moha) és a nirvána eléréséhez szükséges öt erősség közül az egyik (páli: bala). A tudatosság képessége erőt jelent, amennyiben tiszta megértéssel párosul. A nirvána tudatállapotában a kapzsiság, a gyűlölet és a tévelygés nincs már jelen. ÁnápánaszatiAz ánápánaszati (páli; szanszkrit: ánápánasmṛti; kínai: 安那般那; pinjin: ānnàbānnà; szingaléz: ආනා පානා සති) jelentése „tudatos légzés” (a „szati” jelentése tudatosság; az „ánápána” jelentése légzés), amely egy buddhista meditációs technika, amely népszerűnek számít a tibeti, a zen, a tientaj és a théraváda buddhizmusban, valamint a nyugati tudatosság programokban (pszichológia). Az ánápánaszati meditációban a gyakorlat a lélegzet közbeni mozgás okozta tapasztalások figyelése a tudatosság kialakítása céljából. A hagyomány szerint az ánápánaszati technikát Buddha tanította a különböző szútrákban (páli: szutta), például az Ánápánaszati-szuttában (MN 118).[5] SzatipatthánaBuddha a tanítványai számára a tudatosság (szatipatthána) kialakítását tanácsolta a mindennapi életben, illetve a test, az érzések, a tudat és a dharma nyugodt éberségének fenntartására ösztökélte őket. A tudatosság gyakorlata támogatja azt az elemzést, amely a bölcsesség fellépéséből (páli: pannyá, szanszkrit: pradzsnyá) fakad.[6] Buddha tanításának az újszerűségét az jelentette, hogy ötvözte a meditációs stabilizációt és a megszabadító belátást.[7] VipasszanáA vipasszaná (páli) kifejezést általában a vipasszaná meditációra használják, amelyben a szatipatthána, a tudatosság négy alapját vagy az ánápánaszatit (a légzés tudatossága) arra használják, hogy bepillantást nyerjenek a dolgok állandótlan természetébe. A vipasszaná a buddhista hagyományban „belátást” jelent a valóság igaz természetébe.[8][9] A théraváda értelmezés szerint ez a létezés három jellemzője (állandótlanság, a szenvedés és az éntelenség). A mahájána értelmezésben a belátás az ürességre, a dharmatára (két igazság tana) vonatkozik.[10] A vipasszaná a két fő buddhista ösvény közül az egyik (a másik a szamatha (páli; szanszkrit: samatha).[11] Bár mindkét fogalom szerepel a Szutta-pitakában, Gombrich és Brooks szerint a kettő megkülönböztetése a Szutta-pitaka körai értelmezéséből ered, nem pedig magából a szuttából.[12] A különböző hagyományokban nem értenek egyet abban, hogy melyik gyakorlat hova tartozik.[13] A mai théraváda ortodoxia szerint a szamatha a vipasszaná előkészítő gyakorlatának számít. A vipasszaná meditációt a vipasszaná mozgalom tette népszerűvé a Nyugat számára,[14] amelyben a Szatipatthána-szutta kapta a legfontosabb szerepet. Szampadzsannya, apramáda és atappaA buddhista gyakorlatban a tudatossághoz tartozik még a szampadzsannya (tiszta megértés) és az apramáda (éberség).[15] Mindhárom fogalom tudatosságot jelent, azonban ezen belül mindhárom meghatározott jelentéssel bír. A Szatipatthána-szuttában a szati és a szampadzsannya kiegészül az atappa (páli; szanszkrit: átapa – „lelkesség”) fogalmával és a három együttesen jelenti, hogy „megfelelő figyelem” (páli: joniszo maniszikara, szanszkrti: jonisasz manaszkára), avagy „bölcs elmélkedés”.[16]
Kapcsolódó szócikkekJegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
