|
Magyar Béla
Magyar Béla (Miskolc, 1954. december 29. –) magyar építész-grafikus. Élete, munkásságaRajzolni, festeni a középiskolában kezdett, Max Ernst, Paul Delvaux, René Magritte, Giorgio de Chirico és Salvador Dalí hatására szürreális fantázia világot teremtett pasztell és zsírkrétával. 1981-ben szerzett építész diplomát a Budapest Műszaki Egyetemen. 1982 és 1986 között a Zebegényben, a Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolában festést és sokszorosító grafikát tanult, Korga György és Kórusz József tanítványa volt, illetve a Dési Huber Képzőművészeti Körben tanult portré rajzolást, mestere Korga György volt. 1978-1987 Tollrajzok. Magyar Béla szürreális városképei szürreális fantázia városokról, organikusan burjánzó csövekről, kéményekről, hidakról, pusztuló, omladozó gyárakról, ipari épületekről, digitális betűtésztát vacsorázó épület- és híd-emberekről szólnak. A gyárak, kohók, régi omladozó ipari épületek talán a szülőváros, a nehézipar fellegvárának, Miskolcnak az emlékei. Többnyire fekete-fehér tusrajzok, csőtollal rajzolva. Műveit Gaudí építészete, Andrej Tarkovszkij képi világa, és Luis Bunuel sajátosan abszurd gondolatai, filmes képei inspirálták.  1989-1992 Az igazi szerelem azonban a nagyváros, Budapest, ahol kora gyermekkorától élt, és amelyet már kisiskolásként úgy ismert, mint a tenyerét. Később, csaknem három évtizedig egy festői kisvárosban, Szentendrén élt és alkotott. Tollrajzokat először építészhallgatóként készített (1978), és már a legelső rajzaiban (Az állomás, Amikor a természet visszavág) kialakította a rá jellemző, nagyon aprólékos, részletező vonalas stílusát. Eszköze, az építészek alap-munkaeszköze, a csőtoll volt – és az is maradt egészen a digitális világ beköszöntéig. A francia építész Le Corbusier szerint (akinek egyébként, az egyik legfontosabb munkája, a Ronchampi kápolna mély hatást gyakorolt a művészre) az építészet szellem és nem szakma kérdése, Magyar Béla sajátos képi ábrázolásának alapja építész gondolkodásmódja, más grafikusokkal ellentétben, számára a városok, az épületek nem egyszerűen formák, ő pontosan ismeri az épületek szerkezetét, működését, ezért képein nem csak megrajzolja, hanem inkább megépíti a városokat, még arra is figyel, hogy a szürreális, valószerűtlen házak is működjenek statikailag. Fontos, visszatérő témája a természet és az épített környezet viszonya: azt bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy amint az ember magára hagyja az épületeket, a természet visszaveszi az elhagyatott házakat, városokat. Magyar Béla viszont sajátos látásmódjával a rajzain megfordítja ezt a folyamatot: mi van, ha az elhagyatott városok, épületek, hidak, acélszerkezetek indulnak el, és veszik vissza maguknak a természetet? 1989 – Grafikai látképek. Budapest Grafikai Látképével kezdődően a szürreálisan burjánzó álmok helyét a valóságos városok meseszerű madártávlati rajzai váltották fel (Budapest, Magyarország, Szentendre grafikai látképek). Ezek a nagyméretű rajzok nem kitalált, hanem valódi városok "kivonatos", mesebeli térképei. Nem igazi térképek, hanem város portrék a művész szemével. Magyar Béla titkokat oszt meg, történeteket mesél a városokról, olyan dolgokat – épületeket, hidakat, közlekedési eszközöket – is megmutat, amelyek már rég nem láthatók – mert betemették, lebontották, átépítették réges rég. Ezek a városképek rendkívül idő és munkaigényesek, a Budapest Grafikai Látképe több mint 2000 munkaóra alatt készült el. A rajzból készült nyomatok a világ számtalan országába jutottak el, 1993-ban például bekerült a Honda Motors, World Maps falinaptárába. Jelentősebb projektek
Kiállításai
Díjak
Szakirodalmi írásai
Forrás
Information related to Magyar Béla |
||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
