Strom Thurmond
Született	James Strom Thurmond[1] 1902. december 5.[2][3][4][5][6] Edgefield
Elhunyt	2003. június 26. (100 évesen)[2][3][4][5][6] Edgefield
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Jean Crouch Thurmond (1947. november 7. – 1960. január 6.) Nancy Janice Moore (1968. december 22. – 1991)
Gyermekei	Essie Mae Washington-Williams Paul Thurmond James Strom Thurmond Jr. Nancy Moore Thurmond Juliana Gertrude Thurmond Whitmer
Szülei	Eleanor Gertrude Strom Thurmond John William Thurmond
Foglalkozása	politikus tanár bíró jogász
Tisztsége	szenátor
Iskolái	Clemson University (–1923, BSc)
Kitüntetései	Bronze Star Medal legionnaire of Legion of Merit Bíbor Szív Presidential Citizens Medal Elnöki Szabadság-érdemrend II. Világháborús Győzelmi Érdemérem European-African-Middle Eastern Campaign Medal Croix de guerre 1939–1945 Koronarend (Belgium) Dank Medal Legion of Merit[7]
Halál oka	szívelégtelenség
Sírhelye	Edgefield
Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának pro tempore elnöke
Hivatali idő 2001. január 20. – 2001. június 6.
Alelnök	Dick Cheney
Előd	Robert C. Byrd
Utód	Robert C. Byrd
Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának pro tempore elnöke
Hivatali idő 1995. január 3. – 2001. január 3.
Alelnök	Al Gore
Előd	Robert C. Byrd
Utód	Robert C. Byrd
Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának pro tempore elnöke
Hivatali idő 1981. január 3. – 1987. január 3.
Alelnök	Walter Mondale (1981. január 20-ig) George H. W. Bush (1981. január 20-tól)
Előd	Warren G. Magnuson
Utód	John C. Stennis
Strom Thurmond aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Strom Thurmond témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Strom Thurmond (Edgefield, 1902. december 5. – Edgefield, 2003. június 26.) amerikai politikus, szenátor (Dél-Karolina, 1953 – 2003, rövid megszakítással 1956-ban). A Demokrata Párt, később a Republikánus Párt tagja.

Thurmond 1923-ban diplomázott a Clemson College-ban, majd középiskolai tanárként dolgozott 1929-ig. 1929-től 1933-ig az Edgefield megye oktatási vezetője volt. Eközben jogot tanult és 1930-ban sikeres szakvizsgát tett. 1930-tól 1938-ig tagja volt Dél-Karolina állami szenátusának. 1938-ban bíró lett.

1942-től 1946-ig a hadseregben szolgált. Részt vett a normandiai partraszállásban. Megkapta a harcban megsebesült katonáknak járó Bíbor Szív kitüntetést. Tartalékos vezérőrnagyi rendfokozatot kapott.

1946-ban megválasztották Dél-Karolina kormányzójává. Mandátuma 1947-től 1951-ig tartott.

1948-ban sikertelenül indult az elnökválasztáson, 1950-ben pedig szintén sikertelenül indult a demokrata párti jelöltségért a szenátusi választáson. 1951-től 1955-ig a dél-karolinai Aikenben volt ügyvéd.

Burnet Maybank szenátor, aki 1941-től képviselte Dél-Karolinát a washingtoni szenátusban, 1954. szeptember 1-jén elhunyt. A Maybank helyére szeptember 6-án ideiglenes jelleggel Charles E. Danielt nevezték ki szenátornak. Halálakor Maybank volt a Demokrata Párt jelöltje a november 2-án tartandó szenátusi választáson, és a törvényes előírások szerint a hátralévő rövid időben a demokraták már nem állíthattak új hivatalos jelöltet, de a szavazóknak módjuk volt az előre nyomtatott szavazólapra ráírni, hogy kire kívánnak szavazni. A párt arra biztatta szavazóit, hogy Thurmond nevét írják be, aki így a demokraták nem hivatalos jelöltje lett, és így végül ő nyerte meg a választást. Charles Daniel december 23-án lemondott, Thurmondot pedig másnap kinevezték ideiglenes szenátornak a Maybank mandátumából hátralévő néhány napra (így amikor 1955. január 3-án Thurmond saját jogán is szenátor lett, már rangidős volt a többi új szenátorhoz képest). Thurmond mandátuma az alkotmányban előírt hat évre, 1961. január 3-ig szólt.

Thurmond azonban úgy érezte, a választás úgy lett volna igazán szabályos és igazságos, ha a demokrata választók a szokásos előválasztással választhatták volna ki jelöltjüket. A választási törvény értelmében ilyen előválasztást (és időközi szenátusi választást) legközelebb 1956-ban lehetett tartani, ezért Thurmond ígéretet tett, hogy 1956 tavaszán lemond, hogy mód legyen szabályos előválasztást és új szenátusi választást tartani. 1956. április 4-én le is mondott, és azután megnyerte a június 12-i előválasztást és a saját megüresedett helyére kiírt november 6-i szenátusi választást is. Miután a választók ilyen módon megerősítették, Thurmond másnap újra letette a hivatali esküt, és ismét elfoglalta a szenátusi helyét.

Ezután 1960-ban, 1966-ban, 1972-ben, 1978-ban, 1984-ben, 1990-ben és 1996-ban is újraválasztották, és így 2003. január 3-ig szolgált. Századik születésnapján még szenátor volt. Utolsó mandátumának lejártakor ő volt a legidősebb szenátor a testület történetében.

Röviddel nyugalomba vonulása után, 2003. június 26-án hunyt a dél-karolinai Edgefieldben, szülővárosában, ahol sírja is van.

• Biographical Directory of the United States Congress (angol nyelven). bioguide.congress.gov. Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa