|
Pearl S. Buck
Pearl Sydenstricker Buck (leánykori nevén Pearl Comfort Sydenstricker) (Hillsboro, Nyugat-Virginia, 1892. június 26. – Danby, Vermont, 1973. március 6.) amerikai írónő volt, aki Pearl S. Buck néven vált ismertté. Egyike volt kora legnépszerűbb íróinak, különösen Kínában játszódó regényei kapcsán, de szintén ismert volt humanista, filantróp tevékenységéről és harcáról a nők jogaiért. A termékeny szerző 1932-ben Pulitzer-díjat, 1938-ban pedig Irodalmi Nobel-díjat kapott. ÉletePearl Comfort Sydenstricker Buck a Nyugat-Virginiai Hillsboroban született Caroline Stulting és Absalom Sydenstricker presbiteriánus misszionáriusok gyermekeként. Pearl három hónapos volt, amikor a család a kínai Csincsiang városába költözött. Kínában nőtt fel, és hamarabb kezdett kínaiul beszélni, mint angolul. Első tanárai egy Mr. Kung nevű, konfucionista tudós, illetve az édesanyja voltak.[8] Az 1899–1901 közt zajló bokszerlázadás nagy hatással volt a családra. Kínai barátaik a misszionáriusok kegyetlenkedéseiről szóló hírek miatt elfordultak tőlük, és egyre kevesebb nyugati ember merészkedett a környékre. Pearl S. Buck édesanyjával és húgával Sanghaj relatív biztonságába menekült, ahol majdnem egy évet töltöttek. 1901 júliusában az egész család San Franciscóba hajózott, és csak a következő évben tértek vissza Kínába. Egy sanghaji bentlakásos iskolában töltött két év után 1910-ben újra elhagyta Kínát, hogy tanulmányait a Virginiai Randolph-Macon női főiskolán folytassa. Miután 1914-ben diplomát szerzett, visszatért Kínába. Két évet súlyos beteg édesanyja ápolásával töltött, majd 1917. május 13-án férjhez ment John Lossing Buck amerikai misszionáriushoz. Édesanyja gyógyulása után egy észak-kínai faluba költöztek, ahol megismerte a legszegényebb kínaiak mindennapi életét. Később ezekre az élményekre építette Az édes anyaföld című regényét. 1920 és 1933 között Nanking (Nanjing) városában dolgoztak mindketten egyetemi tanárként. Pearl angol irodalmat, férje pedig mezőgazdaságtant és szociológiát tanított.1926-ban Pearl S. Buck rövid időre visszatért az Egyesült Államokba, hogy diplomát szerezzen a Cornell Egyetemen. 1921-ben Pearl édesanyja meghalt, apja pedig hozzájuk költözött. Ugyanebben az évben lányuk született, Carol, aki az abban az időben még nem diagnosztizált fenilketonúriában szenvedett, és akinél ez a ritka anyagcsere-betegség szellemi fogyatékossághoz vezetett. A kislányt végül egy speciális intézetben helyezték el. Fájdalmát és a kórral való küzdelmét A gyermek, aki sohasem nőtt fel című könyvében örökítette meg. A szülés közben kiderült, hogy méhdaganata van, és az ezt követő műtét miatt nem lehetett több gyereke. 1925-ben a pár örökbe fogadott egy Janice nevű kislányt, később pedig további gyerekeket is, így Pearl álma a nagy családról valóra vált.[9] Az úgynevezett "nankingi incidens" idején, 1927 márciusában, a Buck család egy napig rejtőzött, míg egy amerikai hajó Sanghajba menekítette őket. A következő évet Japánban, Unzen városában töltötték. Ezt követően a továbbra is fennálló veszély ellenére visszaköltöztek Nankingba. 1935-ben Pearl S. Buck elvált első férjétől, és hozzáment Richard Walsh-hoz, a John Day Company könyvkiadó elnökéhez, akivel Pennsylvaniába költöztek. Hatvan holdas farmjukat Pearl „Green Hills Farm”-nak nevezte el. Itt töltötte élete következő 38 évét. Pearl S. Buck 80 éves korában hunyt el tüdőrákban, a vermonti Danby városában. Kérése szerint a Green Hill Farmon temették el, egy kőrisfa alatt. Sírkövén, melyet saját maga tervezett, csak kínaiul szerepel a Pearl Sydenstricker név.[10] ÍrásaiPearl S. Buck a húszas években kezdett novellákat és esszéket publikálni különféle magazinokban, például a Nation, a The Chinese Recorder, az Asia és az Atlantic Monthly című lapokban. Első regényét Keleti szél, nyugati szél címmel a John Day Company adta ki 1930-ban.[11] A következő évben újabb könyve jelent meg, Az édes anyaföld, amely azonnal bestsellerré vált, Pulitzer-díjat nyert, az MGM stúdió pedig 1937-ben filmet készített belőle. A film főszerepét játszó Luise Rainer játékáért Oscar-díjat kapott. Ezt követően gyors egymásutánban számos regényt és egyéb írást publikált. Kevesebb, mint egy évtizeddel első könyve megjelenése után ő lett az első amerikai nő, akit irodalmi Nobel-díjjal jutalmaztak. Haláláig több, mint hetven könyvet írt, regényei mellett novellásköteteket, életrajzokat, versesköteteket, színdarabokat, gyerekkönyveket és kínaiból fordított műveket. Könyveinek fordításai népszerűek voltak Magyarországon is, de a második világháború után nagyrészt feledésbe merültek. Humanitárius tevékenységePearl S. Buck szenvedélyes emberi jogi aktivista volt. Miután végleg Amerikába költözött, belevetette magát a nők és a kisebbségek jogaiért folyó kampányba. 1949-ben, felháborodva azon, hogy a meglevő, örökbefogadásokat intéző ügynökségek az ázsiai vagy félvér gyerekeket nem tekintették adoptálhatónak, megalapította a Welcome House Inc. ügynökséget, az első olyat, ami különféle földrészekről származó gyerekek örökbeadásával foglalkozik. Az ügynökség eddigi ötvenéves működése során több, mint 5000 gyereket helyezett el. Az ázsiai származású amerikai gyerekek további támogatására 1964-ben létrehozta a Pearl S. Buck Alapítványt, ami gyerekek ezreit támogatja fél tucatnyi ázsiai országban. KönyveiRegények
Életrajzok
Önéletrajzok
Egyéb próza
Novelláskötetek
Magyarul
Díjak
Jegyzetek
További információkInformation related to Pearl S. Buck |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
