|
Meggy
A meggy egy csonthéjas magvú gyümölcs, illetve az azt termő meggyfa (Prunus cerasus) rövidebb neve. A meggyet már az ókorban is ismerték a Földközi-tenger vidékén és Perzsiában. Magyar neve finnugor eredetű, ami azt jelzi, hogy már a honfoglalás előtt is ismerték eleink.[1] Sok magyar helységnév (pl. Medgyes, Megyaszó, Medgyesegyháza)[2], földrajzi név (Meggyes-havas, 1445 m, Meggyes-patak, a Hagymás hegységben) és családnév jelzi korai ismertségét és elterjedtségét. Magyarországon és Erdélyben termesztésének és fogyasztásának nagy hagyománya van, ennek köszönhetően hazánk világviszonylatban is az egyik legnagyobb meggytermelő országnak számít. LeírásaA meggyfának igen sok és sokféle – valószínűleg a cseresznyétől is származó – fajtája van. Sötétszürke kérgű fa. A cseresznyénél rövidebb életű. Vesszői idősebb korban lecsüngnek. Levelei a cseresznyééhez hasonlóak, fényesek. Virágzata bogernyő. Nemesebb fajtái önmeddők. A meggyet a gyümölcstermelő és -fogyasztó országok többségében ipari gyümölcsnek tekintik. Világviszonylatban kivételesnek tekinthetők azok a kelet- és közép-európai országok (köztük természetesen Magyarország is), ahol a meggyet frissen is fogyasztják. A termesztett meggyet (Prunus cerasus L.) a cseresznye (Prunus avium L.) és a csepleszmeggy (Prunus fruticosa Pall.) spontán hibridjének tartják, miután svéd nemesítők ezt mesterséges keresztezésekkel is bizonyították. Vadon a faj nem ismeretes, de elvadulásáról sok adat van. Íze sokféle lehet, vannak egészen édeskés fajták, de van igen savanyú változata is, bár az érés előrehaladtával minden fajta egyre édesebb. A meggyet többségében persze a savanyú íz határozza meg, a legtöbben emiatt kedvelik vagy éppen nem kedvelik frissen fogyasztani. Ökológiai igényA meggy kiváló alkalmazkodóképességű gyümölcsfaj, tág éghajlati határok között termeszthető. A téli hideget még a cseresznyénél is jobban elviseli. Amerikai kísérletek szerint a fás részek még a −35 °C-os lehűlést is elviselik. A gyökerek fagyérzékenysége az alanytól függ – a sajmeggy ellenállóbb. Tenyészidőszak alatti optimális hő- és fényigénye a cseresznyééhez hasonló, de a meggy termesztési övezete valamivel hűvösebb övezetben van, s nagyobb a téli hidegigénye is. Vízigénye közepes, de a késői érésű, genetikailag kisebb gyümölcsű fajták mérete öntözéssel növelhető. FelhasználásaTermése különösen értékes, nyersen fogyasztják, főzve vagy frissen (akár fagyasztás után) süteményekbe teszik, tartósítva a konzerviparban használják, illetve gyümölcspárlatot, gyümölcsbort és likőrt is készítenek belőle. A legismertebb meggypálinka cigánymeggyből készül. A 18–19. században az uradalmi tisztek által készített dokumentumokban már felbukkan a meggybor, gyakran „ürmös borba öntött édes must, meggybor” formájában. Gyakran feljegyzik, hogy a meggybor a vérszegénység ellenszereként is ismert.[3] A Békés megyei szlovákság körében a meggy nemcsak kedvelt gyümölcs, de fontos bútorfa is volt. A letní stolec (alacsony, fonott ülőkés, faragott támlájú szék) lába is leggyakrabban meggyfából készült.[3] Termesztése
A meggy számos országban termesztett gyümölcs. 2021-ben a meggyet több mint 30 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta az 1,5 millió tonnát. A világ legnagyobb meggy termelői közé tartozik Oroszország, Ukrajna, Törökország, Lengyelország és Szerbia. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Oroszország a világ éves meggytermésének a 17%-át adta. Galéria
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
_-_Prunus_cerasus_-_Keila.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
