Kocsi Károly
Kocsi Károly[1] (Kolozsvár, 1829. december 29. – Kolozsvár, 1871. június 2.) gimnáziumi tanár, igazgató. ÉletrajzaSzülei Kocsi Bíró János, a Komárom megyei Kocsról a Bihar megyei Pocsajra, majd Erdélybe elszármazott kisbirtokos nemes és Magyari Anna voltak, nagyapai nagybátyja pedig Kocsi Patkó János színész-író volt. Szülővárosában végezte középiskoláit. 1848–49-ben mint elsőéves jogász vett részt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, majd a szabadságharc bukása után egy évig az országban bujdosott. 1850-ben Mikó Imre gróf meghívta fia, Mikó Ádám nevelőjének; nevelői állása mellett folytatta félbeszakadt iskolai tanulmányait is. 1855-ben növendékével Berlinbe ment ki, és együtt látogatták az ottani egyetemet. 1856 őszén segédtanítónak hívták meg a kolozsvári református gimnáziumba, ahol 1860-ban a természetrajz rendes tanára, utóbb az intézet igazgatója lett. Egy Andor nevű fia ismert, ki később királyi alügyész lett. Kolozsváron érte a halál 42 évesen, 1871. június 2-án. Sírja a Házsongárdi temetőben található II.C parcella 332 hrsz alatt. MunkásságaBerlini leveket írt a Hölgyfutárba (1856–1859-ig összesen 21-et), cikkeket az Erdélyi Múzeum-egylet Évkönyvébe (II. 1862. Kolozsvártól a Batrinóig és vissza, földtani rajzzal), a Vasárnapi Ujságba (1867. 45., 46. szám, Egy ártalmas éji lepéről, rajzzal), az Erdélyi Gazdába (1869. A mezőség egyik kincse, bortermelés, szomorú tapasztalatok, szőlőfajok és fagy után sat.). Szépirodalmi és vegyes dolgozatai jelentek meg a kolozsvári Korunkban; nagyobb költői munkája a kolozsvári Részvét Albumban (1872. Nefelejts átka, rege.) Munkái
Hivatkozások
Források
Information related to Kocsi Károly |
Portal di Ensiklopedia Dunia