Jean Servais, teljes születési nevén Jean Aimé Antoine Servais (Antwerpen, 1910. szeptember 24. – Párizs, 1976. február 17.), belgiumi francia nyelvű karakterszínész, író, rendező, aki főleg Franciaországban működött. Sikeres színpadi karrier mellett mintegy 80 filmben és tévésorozatban is szerepelt. Első jelentős filmes sikerét 1955-ben, Jules Dassin rendező Rififi a férfiak közt bűnügyi filmdrámában aratta. Bűnügyi történetek, kalandfilmek, film noirok jellemzően negatív főszereplője volt. Ismert szerepeinek egyike Catalan professzor, a Riói kaland „főgonosza”.
Élete
Származása
1910-ben (más adatok szerint 1912-ben)[12] született Henri Servais tüzértiszt és Marguerite Courduan gyermekeként. A brüsszeliCollège Saint-Michel-be járt.[12] Jogi tanulmányai során került kapcsolatba a színjátszással.[13]
Pályája a háború előtt
Hamarosan átnyergelt a színészetre és beiratkozott a brüsszeli Conservatoire d’Art Dramatique főiskolára, ahol kiváló eredménnyel végzett. Drámai tehetségét felismerte Raymond Rouleau(wd) színész-rendező, aki felvette őt a brüsszeli Théâtre du Marais színház társulatába. Ferdinand Bruckner(wd)Az ifjúság betegségei című színművében debütált. 1930-ban Rouleau, Servais és Madeleine Ozeray(wd) ezzel a Bruckner-darabbal Párizsban vendégszerepeltek.
1932-ben Servais Párizsba költözött,[14] ahol sorra kapta a színpadi főszerepeket különféle párizsi színházakban. Tagja lett Jean-Louis Barrault és Madeleine Renaud(wd) rangos társulatának és élete végéig hű maradt a színpad világához.[15] Repertoárja a klasszikus művektől a kortárs darabokig terjedt, az 1950-es és 1960-as években években sikeresen szerepelt Jean Anouilh, Paul Claudel, Jean Giraudoux, Ben Jonson, Csehov és Peter Weiss drámáiban.
Első jelentősebb filmszerepét Jack Forrester rendező Criminel című bűnügyi filmjében kapta (1933). Az 1930-as években Marius Pontmercy-t játszotta Raymond Bernard rendező háromrészes nagy filmdrámájában, A nyomorultakban (1934). Frédéric Chopin zeneszerzőt alakította Albert Valentin és Bolváry Géza életrajzi filmjében, a La Chanson de l’adieu (Búcsúdal)-ban (1934), és Maurice Cloche rendező La vie est magnifique (Az élet csodálatos) című romantikus filmjében (1938).
A háború után
Enrico Miller hegedűs szerepében, az Amanti senza amore c. filmben (1948)
1963-ban Robert Darène rendező La cage (A ketrec) című romantikus drámájában Marina Vlady partnere volt, emellett ő írta meg a film dialógusait is. Az 1960-as években számos nagy közönségfilmben játszott kisebb-nagyobb mellékszerepeket, így A leghosszabb nap című háborús filmeposzban (1962) a Jaujard ellentengernagyot, a Szabad Francia erők főtisztjét. A Riói kalandban (1964) ő volt a Catalan professzor, pénzsóvár kincsvadász, Belmondo ellenlábasa. 1966-ban Jacques DrayMások bőrével című thrillerében egy rossz oldalon álló kémet alakított.
Az 1970-es években első felében is folyamatosan dolgozott, a sátáni Rhoneberg bárót testesítette meg Jean Brismée rendező La plus longue nuit du diable című olasz–belga horrorfilmjében (1971). Roger Hanin rendező 1974-es bűnügyi thrillerében, a Protecteurben Servais egy mindenre elszánt apát alakít, aki bűnözőkkel száll harcba, hogy kimentse leányát a prostitúció rabságából.
1952. február 20-án Dominique Blanchar színésznőt[21] vette feleségül, de már 1953. február 3-án elváltak. Később (közelebbről nem ismert időpontban) ismét megnősült, Gilberte Graillot (1909-1988) színésznőt vette el,[22] aki Servais haláláig, 1976-ig vele maradt.
↑ ab Jean Servais, Who’s who in France 1959-1960. Dictionnaire biographique paraissant tous les deux ans (France – Communautés et Français de l’Étranger (francia nyelven). Paris: J. Lafitte (1959)
↑ Jean Servais, Dictionnaire biographique français contemporain: 1954-1955, 2. éd. (francia nyelven), Paris: Pharos (1954–1955)
↑Thierry Denoël. Jean Servais, Le nouveau dictionnaire des Belges (francia nyelven). Bruxelles: Le Cri (1992)
↑L’amante Anglaise (1967), magyarul Oroszlánszáj címen jelent meg 1969-ben.
↑John Russell Taylor (1969. szeptember 26.). „Mystery play provides enthralling theatre Royal Court Theatre: L’Amante Anglaise by Marguerite Duras” (angol nyelven). The Times (57675), 8. o.
