Jean-Claude Juncker

	Jean-Claude Juncker
	Az Európai Bizottság elnöke
	Hivatali idő; 2014. november 1. – 2019. november 30.
Előd	José Manuel Barroso
Utód	Ursula von der Leyen
	Luxemburg miniszterelnöke
	Hivatali idő; 1995. január 20. – 2013. december 4.
Előd	Jacques Santer
Utód	Xavier Bettel
	Luxemburg pénzügyminisztere
	Hivatali idő; 1989. július 14. – 2009. július 23.
Előd	Jacques Santer
Utód	Luc Frieden
Született	1954. december 9. (70 éves); Redange, Luxemburg
Párt	Keresztényszociális Néppárt
Házastársa	Christiane Frising
Foglalkozás	politikus; jogász;
Iskolái	Lycée Michel-Rodange; Strasbourgi Egyetem;
Vallás	római katolikus
	Jean-Claude Juncker aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Claude Juncker témájú médiaállományokat.

Jean-Claude Juncker (IPA: [ʒ̊ɑ̃ːkloːd ˈjʊŋ.kɐ], Redange, 1954. december 9. –) luxemburgi politikus, 1995 és 2013 között hazája miniszterelnöke, 2014 és 2019 között az Európai Bizottság elnöke. Az Európai Unió országaiban ő volt a leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnök és világviszonylatban az egyik leghosszabb ideig szolgáló demokratikusan választott kormányfő.^[1] 2005 és 2013 között az Eurócsoport elnöke, 1989 és 2009 között Luxemburg pénzügyminisztere volt.

Előmenetele

1984-ben választották a Képviselőház tagjává a Keresztényszociális Néppárt tagjaként, és kinevezték Jacques Santer kormányába munkaügyi miniszternek. 1989-ben követte Santert pénzügyminiszterként és 1995-ben miniszterelnökként, amikor elődjét kinevezték az Európai Bizottság elnökének. 1999-ben, 2004-ben és 2009-ben is újraválasztották. 2013 júliusában felajánlotta lemondását az ország hírszerzését érintő botrányt követően.^[2] Lemondása december 4-én hatályosult, a 2013-as választás megtartása után, amelyen Juncker is indult.^[3]^[4]

2014 márciusában az Európai Néppárt Dublinban tartott kongresszusán őt jelölték a Néppárt csúcsjelöltjének, az ún. „Spitzenkandidat”-rendszernek megfelelően, amely szerint a legtöbb EP-mandátummal rendelkező páneurópai pártcsalád jelöltjét kötelesek megválasztani az uniós kormányfők, valamint az Európai Parlament, az Európai Bizottság élére. A 2014-es európai parlamenti választásokat követően meg is történt.^[5] Június 27-én az Európai Tanács hivatalosan is jelölte a posztra,^[6] 26 támogató és 2 ellenszavazat mellett. Csupán David Cameron brit és Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellenezte a jelölését.^[7] Július 15-én az Európai Parlament 729 képviselőjéből 422 szavazott mellette, így erős többséggel választották meg.^[8] A tisztséget 2004-től betöltő José Manuel Barrosót 2014 novemberében váltotta.^[9]

Tevékenysége az Európai Bizottság élén

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Személyével kapcsolatos ellentmondások

Marx bicentenáriumán

Juncker 2018. május 4-én felszólalt Trierben, a Karl Marx születésének kétszázadik évfordulójára szervezett rendezvénysorozat megnyitóján. Kiemelte: Marxot korából kiindulva kell megérteni, nem lehet felelősségre vonni azért, hogy írásait egyes követői „fegyverként használták mások ellen”. Juncker úgy látja, hogy nem a tőke és a munka ellentétének mélyítésére, hanem ezek „megbékítésére” kell törekedni a keresztényszocializmus elvei mentén, mert csak így lehet a kapitalizmus hibáit mérsékelni, ebből fakadóan az Európai Unió feladata, hogy szociális téren nyújtson segítséget a rászorulóknak és segítse elviselhetőbbé tenni ezt a gazdasági rendszert.^[10]

Betegsége

Junckert egyesek alkoholistának tartják, mivel nyilvános szereplésein időnként bizonytalanul mozgott. Környezete szerint csak isiásza produkálta ezeket a szimptómákat. Margaritis Schinas, az Európai Bizottság szóvivője hivatalosan is kommentálta a sajtóértesüléseket: „több mint ízléstelen”-nek minősítette azokat a feltételezéseket, melyek Juncker ittasságára vonatkoznak.^[11]^[12]

Jegyzetek

↑ McDonald-Gibson, Charlotte. „Luxembourg PM Jean-Claude Juncker calls snap elections amid secret service scandal – risking longest held office for any EU leader”, The Independent, 2013. július 11. (Hozzáférés: 2013. augusztus 12.)
↑ Higgins, Andrew. „Luxembourg's Prime Minister Resigns”, The New York Times , 2013. július 12. (Hozzáférés: 2013. július 17.)
↑ "The Luxembourg government resigned on Thursday, brought down by a spying and corruption scandal that shook the tiny country better known for wealthy bankers than political intrigue" Archiválva 2013. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, Reuters, 11 July 2013. Hozzáférés ideje: 11 July 2013.
↑ Stephanie Bodoni, "Juncker Hands Fate to Luxembourg Ruler as Coalition Fails", Bloomberg, 11 July 2013. Hozzáférés ideje: 11 July 2013.
↑ EU veteran Juncker wins centre-right backing for top Brussels job. Reuters, 2014. június 27. [2014. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 27.)
↑ EU backs Juncker to head Commission. BBC, 2014. június 27. (Hozzáférés: 2014. június 27.)
↑ 26:2 – Juncker lesz Európa új ura. Index, 2014. június 27. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
↑ European Commission (2014. július 15.). „A new start for Europe: My agenda for Jobs, Growth, Fairness and Democratic Change”. (Hozzáférés: 2014. július 15.)
↑ "MEPs elect Jean-Claude Juncker to head EU Commission", BBC News, 15 July 2014, <http://www.bbc.com/news/world-europe-28299335>. Hozzáférés ideje: 15 July 2014
↑ Valószínűtlenül sok tiltakozó levelet kapott Juncker Marx méltatásáért^{[halott link]}
↑ Videó: Európa első embere beteg vagy alkoholista?. nyugat.hu, 2018. július 13.
↑ Kiszivárgott Brüsszelből: Juncker töményet iszik víz helyett

További információk

Jean-Claude Juncker, Európai Bizottság (angol)

Elődje:
José Manuel Barroso

Az Európai Bizottság elnöke
2014–2019

Utódja:
Ursula von der Leyen

Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] McDonald-Gibson, Charlotte. „Luxembourg PM Jean-Claude Juncker calls snap elections amid secret service scandal – risking longest held office for any EU leader”, The Independent, 2013. július 11. (Hozzáférés: 2013. augusztus 12.)

[2] Higgins, Andrew. „Luxembourg's Prime Minister Resigns”, The New York Times , 2013. július 12. (Hozzáférés: 2013. július 17.)

[3] "The Luxembourg government resigned on Thursday, brought down by a spying and corruption scandal that shook the tiny country better known for wealthy bankers than political intrigue" Archiválva 2013. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, Reuters, 11 July 2013. Hozzáférés ideje: 11 July 2013.

[4] Stephanie Bodoni, "Juncker Hands Fate to Luxembourg Ruler as Coalition Fails", Bloomberg, 11 July 2013. Hozzáférés ideje: 11 July 2013.

[5] EU veteran Juncker wins centre-right backing for top Brussels job. Reuters, 2014. június 27. [2014. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 27.)

[6] EU backs Juncker to head Commission. BBC, 2014. június 27. (Hozzáférés: 2014. június 27.)

[7] 26:2 – Juncker lesz Európa új ura. Index, 2014. június 27. (Hozzáférés: 2014. június 28.)

[8] European Commission (2014. július 15.). „A new start for Europe: My agenda for Jobs, Growth, Fairness and Democratic Change”. (Hozzáférés: 2014. július 15.)

[9] "MEPs elect Jean-Claude Juncker to head EU Commission", BBC News, 15 July 2014, <http://www.bbc.com/news/world-europe-28299335>. Hozzáférés ideje: 15 July 2014

[10] Valószínűtlenül sok tiltakozó levelet kapott Juncker Marx méltatásáért^{[halott link]}

[11] Videó: Európa első embere beteg vagy alkoholista?. nyugat.hu, 2018. július 13.

[12] Kiszivárgott Brüsszelből: Juncker töményet iszik víz helyett

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]