Ferrari 156/85
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Scuderia Ferrari
Előző	Ferrari 126C
Következő	Ferrari F1/86
Műszaki adatok
Vázszerkezet	Szénszálas-kevlár monocoque
Első felfüggesztés	Dupla keresztlengőkaros, torziós karok
Hátsó felfüggesztés	Mint az előző
Motor	Ferrari Tipo 031/2 1,5L V6 turbó
Váltó	Ferrari 5 sebességes manuális
Tömeg	558 kg
Üzemanyag	Agip
Gumik	Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Scuderia Ferrari
Pilóták	27. Michele Alboreto 28. Stefan Johansson 28. René Arnoux
Első verseny	1985-ös Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó verseny	1985-ös Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek	16
Győzelmek	2
Dobogós helyezések	10
Edzéselsőségek	1
Leggyorsabb körök	2

A Ferrari 156/85 egy Formula–1-es versenyautó, amellyel a Scuderia Ferrari versenyzett az 1985-ös Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Michele Alboreto és Stefan Johansson voltak, illetve egy verseny erejéig René Arnoux, mielőtt Enzo Ferrari le nem cserélte. A tesztpilóta Johnny Dumfries volt. Az autó egyike volt azoknak, amelyekkel a Ferrari komolyan harcolhatott a világbajnoki címért a nyolcvanas években.

Az autó gyorsnak és megbízhatónak volt mondható a szezon elején, ám ahogy haladt előre a bajnokság, úgy jelentkeztek a főként a motor és a turbó terén a meghibásodások. Ez a megbízhatatanság volt az a faktor, ami miatt Alboreto, aki jobbára vezette a világbajnoki tabellát, végül elbukta a címet. Az utolsó öt versenyen ugyanis kiesett (az olasz nagydíjon 13. helyen ugyan, de rangsorolták), és így Alain Prost könnyedén lehetett világbajnok. A csapat az év végén konstruktőri második lett.^[1]

Az évet Alboreto rögtön egy pole pozícióval indította, majd másodikként ért célba Brazíliában, Arnoux pedig negyedik lett.^[2] Őt a következő nagydíjtól váltotta Stefan Johansson, aki abszolút kettes számú pilóta volt, nem hozott ugyanis olyan jó eredményeket, leszámítva Kanadában és Detroitban egy-egy dobogót.^[3] Alboreto Kanada után megszilárdította helyét a tabella élén.^[4] Csakhogy innentől kezdve a rivális McLaren csapat belehúzott a fejlesztésekkel, elsősorban a motorerő és a csökkentett gumikopás terén. A Ferrari mérnökei erre úgy reagáltak, hogy növelték a turbónyomást, ami jó ötletnek tűnt, csak épp a motort tette érzékennyé. Alboreto még megnyerte a német nagydíjat és Ausztriában dobogóra állhatott, de győzni már nem tudott többször, Prost viszont kétszer is diadalmaskodott.^[5]

Emlékezetes körülmények közt vesztette el a Ferrari pilótája az egyéni címet, ugyanis az európai nagydíjon. Brands Hatch-ben, egy újabb turbóhiba miatt kigyulladt az autó hátulja. Így, égő autóval hajtott vissza a boxutcába, és csak ott tudták eloltani.^[6]

A Ferrari legközelebb csak 1990-ben tudott harcolni a bajnoki címért, éppen azzal az Alain Prost-tal, aki elvitte előlük a címet ebben az évben.

(félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört)

Év	Csapat	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1985	Scuderia Ferrari	Ferrari Tipo 031/2	G		BRA	POR	SMR	MON	CAN	DET	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	BEL	EUR	RSA	AUS	82	2.
				Michele Alboreto	2	2	KI	2	1	3	KI	2	1	3	4	13	KI	KI	KI	KI
				René Arnoux	4
				Stefan Johansson		8	6	KI	2	2	4	KI	9	4	KI	5	KI	KI	4	5

1. ↑ 1985 • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2022. március 16.)
2. ↑ Brésil 1985 - Classement • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2022. március 16.)
3. ↑ Stefan JOHANSSON - Podiums • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2022. március 16.)
4. ↑ Canada 1985 - Championnat • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2022. március 16.)
5. ↑ Michele ALBORETO - Grands Prix disputés • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2022. március 16.)
6. ↑ „1985 European GP - Highlights P1/4” (hu-HU nyelven). 

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferrari 156-85 című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.