A devizajel grafikai szimbólum, amit egy pénznem nevének rövidebb alakjaként használnak, főleg pénzmennyiség megadásával összefüggésben. Jellemzően a pénznem nevének első betűjét használják, esetenként kisebb változtatásokkal, pl. ligatúrával, függőleges vagy vízszintes áthúzással. Mára a legtöbb hivatalos dokumentumban a devizajel helyett az ISO 4217 devizakódot alkalmazzák, de más helyeken a devizajelek sűrűn előfordulhatnak. Alig található olyan pénznem, melyhez ne tartozna a rövidítést lehetővé tevő devizajel.
Bár sok korábbi devizajelet ítélt megszűnésre az euró bevezetése, a nemzetközi pénzforgalomban egyfajta státusszimbólum lett új, egyedi – természetesen új Unicode kódpontokat és az azokat tartalmazó betűkészleteket igénylő – devizajellel rendelkezni.
Az Európai Bizottság szerint az euró legalább részben az eurójel globális elterjedésének köszönheti sikerét. 2009-ben Indiában nyilvános versenyt hirdettek a környező országokkal közös rúpiajel, az ₨ ligatúra lecserélésére.[1] Az új devizajelet, az indiai rúpiajelet () 2010. július 15-én fogadták el; alakja a latin ‘R’ betű és a dévanágari „र” keresztezéséből született.
A tizedes szeparátor szintén a helyi szabványokat, szokásokat követi. Például az Egyesült Királyságban gyakran szerepel tizedespontként középső pont az árcédulákon (pl. £5·52), de nyomtatásban ez nem jellemző. Leggyakrabban vesszőt (pl. 3,50 Ft vagy 5,00 €) vagy pontot (pl. R$50.00) használnak szeparátorjelként. Lásd még a decimális szeparátor szócikket.
A korábban használatos pénznemjelek lassan alakultak ki, gyakran korábbi pénzek nyomában járva. A dollár-, illetve pesojel a spanyol dollár(real de a ocho) leírására használt jelből fejlődött ki, míg a font-, illetve lírajel a római ezüstfont súlymérték, a libra „L” betűjéből fejlődött ki.
Az eurójel középső áthúzása a stabilitást szimbolizálja.[3] Az indiai rúpiajelet () latin és dévanágari betűk kombinációja adja.
Egy új jel bevezetésekor a gazdaság szereplőinek igényeit is figyelembe kell venni, valamint azt, hogy a jelet hogyan lehet bevinni és megjeleníteni számítógépeken. Az új szimbólum elterjedéséhez új billentyűzeteket, illetve -kiosztásokat kell tervezni, a Unicode-ot és a betűkészleteket ki kell bővíteni. Az eurójel bevezetésekor az Európai Uniót kritizálták azért, mert nem gondolták át az eurójel megjelenítésének módját;[1] az eredeti dizájn szerint eurójel rendkívül széles volt, ami miatt a legtöbb helyen csökkentett szélességű verziót használtak.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Currency sign című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
