Jelentős kortárs amerikai kognitív filozófus – saját meghatározása szerint – ortodox neodarwinista. Tanulmányait a Harvardon kezdte, majd a későbbiekben Oxfordban folytatta, itt írta meg doktorátusát is. 1965–1971 között az irvine-i Kaliforniai Egyetemen tanított, 1971-től haláláig (2024-ig) az amerikai Tufts Egyetem tanára volt.[16] Dennett a modern analitikus elmefilozófia talán legjelentősebb képviselője, melyben kulcsfontosságú szerep jut az intencionalitásnak (az intencionalitás a klasszikus filozófiában a tudatos állapot valamire irányultságát, vonatkozását fejezi ki). Richard Dawkins mellett a neodarwinizmus egyik legismertebb szószólója. 2012-ben Erasmus-díjjal tüntették ki.
Sweet Dreams: Philosophical Obstacles to a Science of Consciousness (Jean Nicod Lectures) (Bradford Books, 2005) (ISBN 0-262-04225-8)
Breaking the Spell: Religion as a Natural Phenomenon (Penguin Group, 2006) (ISBN 0-670-03472-X)
"Dove nascono le idee", Di Renzo Editore, 2006, Italy
Magyarul megjelent művei
Micsoda elmék. A tudatosság megértése felé; ford. Orosz István; Kulturtrade, Bp., 1996 (Világ-egyetem)
Darwin veszélyes ideája; ford. Kampis György, Kavetzky Péter; Typotex, Bp., 1998 (Test és lélek)
Az intencionalitás filozófiája; vál. Pléh Csaba, ford. Pap Mária, Pléh Csaba, Thuma Orsolya; Osiris, Bp., 1998 (Horror metaphysicae)
Darwin veszélyes ideája; ford. Kampis György, Kavetzky Péter; Typotex, Bp., 2008, ISBN 978-963-9664-92-0
Boros János: A megismerés talánya. Tudat, kommunikáció, történelem; függelék Daniel Dennett: A kultúra evolúciója, Peter Sloterdijk: Az emberpark szabályai; Áron, Bp., 2009