Czupor Andor (Torockó, 1902. október 6. – Budapest, 1960. augusztus 27.) bányamérnök, a kőolaj- és gáztermelés kiváló szakembere.

Szülei: Czupor András és Halmágyi Teréz voltak.^[4] Kolozsváron érettségizett. 1926-ban diplomázott a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola hallgatójaként. 1941-ig a romániai kőolajbányászatban dolgozott. 1941-től a MAORT szolgálatába lépett. 1953-tól a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalatnál dolgozott.

A boldeşti és ochiuri olajmezőkön 15 éves (1926–1941) munkájával szerzett tapasztalatait a zalai, majd a demjéni olajmezőkön hasznosította. Nevéhez fűződik a zárt olajtermelési rendszer, a segédgázas termelés bevezetése. Fontos lépéseket tett a kőolajjal együtt termelt földgáz hasznosítása terén. Megoldotta a zalai falvak gázellátását, kezdeményezte és – munkatársaival – megvalósította a Kerettye-budapesti olajtávvezetéken a zalai gázfelesleg Budapestre történő szállítását.

Sírja az Új köztemetőben található (51/IX-1-85/86).^[5]

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  

• Binder Béla: Emlékezzünk Czupor Andorra (Kőolaj és Földgáz, 1970)
• Unitárius kislexikon. Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.
• Révai új lexikona III. (Bib–Bül). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-574-1  
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
• Zalai életrajzi kislexikon. Szerkesztette: Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994.
• Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerkesztette: Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor és mások. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.