Hosszú karrierje több mint 70 évet ölelt fel – 1921-től haláláig. A harlemi reneszánsz(wd)[7] egyik központi figurája volt. Üde humorral énekelt, táncolt, scattelt.
1927-ben énekelt Eubie Blake híres „Shuffle Along show”-jában és a „Blackbirds” revüben. Ugyanebben az évben Duke Ellington énekese lett. Felvette Ellingtontól a „Creole Love Call” leghíresebbé vált verzióját. Az 1928-as Blackbirds revüben bemutatta a „Diga Diga Doo” című dalt. 1932-ben Art Tatum mellett énekelt, majd Európában lépett fel. 1938-as házassága után az Egyesült Királyságban telepedett le, ahol saját lokált nyitott.
82 éves korában a Barrelhouse Jazzband kíséretével nagy sikerrel adta elő a „Creole Love Call” című dalt.
Három évvel később még fellépett Mick Pyne brit zongoristával Nagy-Britanniában.
„...lenyűgöző életerő, humor, valódi kifinomultság áradt a nyolcvanhét éves fekete jazz-énekesnő, Adelaide Hall személyéből,... s az öreg hölgy az alig észrevehető magasított fémszékecskére támaszkodva bűvöletesen énekel, egyszerre érzékeltetve a valódi szenvedélyeket és a valódi szenvedélyek elmúltán a huncutul szomorkás távolságot... A diadalmas rutin megtartó ereje átsegít a fogyó energia válságán,...”