Ada Negri
Született	1870. február 3. Lodi
Elhunyt	1945. január 11. (74 évesen) Milánó
Állampolgársága	olasz
Nemzetisége	olasz
Házastársa	Giovanni Garlanda
Gyermekei	két gyermek: Bianca, Vittoria
Szülei	Giuseppe Negri, Vittoria Cornalba
Foglalkozása	költő, tanár
Iskolái	Lodi
Kitüntetései	Milli-díj (Premio Milli), Mussolini-díj (Premio Mussolini)
Halál oka	betegség
Sírhelye	San Francesco Church
A Wikimédia Commons tartalmaz Ada Negri témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ada Negri (Lodi, 1870. február 3. – Milánó, 1945. január 11.) olasz költő, író. A 20. századi olasz irodalom egyik kiemelkedő alakja.

1870. február 3-án született Lodiban. Családja igen szerény körülmények között élt, édesapja (Giuseppe) kocsisként, anyja (Vittoria Cornalba) szövőnőként dolgozott. Gyermekkora nagy részét a Barni nemesi család birtokán töltötte, ahol nagyanyja, Peppina Panni portásként, majd házvezetőnőként dolgozott. A kis Ada sok időt töltött egyedül a portásfülkében, ahol az érkező és távozó embereket szemlélte. Erről említést tesz a Hajnali Csillag (Stella mattutina) című életrajzi regényében (1921).^[1]

Csupán egyéves volt, amikor édesapját elvesztette. Férjének halála súlyos terheket rótt Vittoriára, mégis, mindent megtett, hogy a lányát taníthassa: Ada a lodi-i leánytanodába járt, ahol tanítói képesítést szerzett. Első munkahelye a Codogno-beli leánykollégium volt, 1887-ben kezdett el itt tanítani. Egy évvel később a Motta Visconti általános iskolában kezdett el tanítani, ahol élete legboldogabb időszakát élte, hiszen a tanítás mellett ekkoriban kezdett el komolyabban foglalkozni a költészettel: az egyik helyi újság megjelentette néhány versét.
Az ebben az időszakban születettet verseit a Fatalità című verseskötetben publikálta 1892-ben, ami országos hírnevet és elismerést hozott a költőnőnek.^[2] Elismertségének köszönhetően tanári állást kapott a milánói "Gaetana Agnesi Középiskolában", így édesanyjával elhagyta Lodit, és Milánóba költözött. Itt ismerkedett meg az Olasz Szocialista Párt tagjaival, akik szociális érzékenységükkel hívták fel magukra a költőnő figyelmét. Barátságot kötött többek között Ettore Patrizi újságíróval, akivel sokat levelezett a későbbiekben, a pártban ismerte meg Filippo Turatit, Benito Mussolinit és Anna Kuliscioffot. 1894-ben elnyerte a költészetért járó Milli-díjat. Ugyanebben az évben jelent meg második verseskötete Tempeste címmel, mely kevésbé volt sikeres az előzőnél, és meglehetősen éles bírálatot kapott Luigi Pirandellótól.^[3]

1896-ban házasodott össze Giovanni Garlandával, kitől két lánya született: Bianca és a csupán egy hónapot élt Vittoria. Ada házassága hamar zátonyra futott. Magánéleti problémái nagy hatást gyakoroltak költészetére, mely introvertáltabb és sokkal inkább önéletrajzi ihletésűvé vált. Mindezt jól példázza az 1904-ben megjelent Maternità (Anyaság) és az 1910-es Dal Profondo. Garlandától hivatalosan 1913-ban vált el. Ezután Zürichbe költözött, és az első világháború végéig ott élt. Itt írta meg Esilio című, 1914-ben kiadott művét, és a Le solitarie című novelláskötetét (1917). 1918-ban jelent meg az Orazioni című kötet, mely hazafias ódákat tartalmazott: ezek a művek jól példázták, hogy az írónő a háború évei alatt egyre közelebb került Mussolini nézeteihez.^[4]

Művészetében egyre inkább saját érzelmeit, majd később emlékeit rögzítette. 1919-ben, ugyanabban az évben, amikor édesanyját, Vittoriát elvesztette, egy új szerelem hatására megszületett az Il libro di Mara című verseskötete, melyben a szerelmen kívül a kor katolikus és konzervatív társadalmáról is szó esik. Két évvel később jelenik meg önéletrajzi regénye, a Hajnali csillag (Stella mattutina).

1931-ben Mussolini-díjat kapott munkásságért. A Duce rendszerével való szimpatizálását sosem tagadta, a La Madonna del Fascio című versében erre való utalás is található.^[5]

Életének utolsó szakaszát pesszimizmus és egyre erősebb vallási elhivatottság jellemzi. 1945-ben bekövetezett halála után Milánóban temették el. 1976. április 3-án újratemették Lodiban, sírja a Szent Ferenc Templomban található.

Szülővárosában, az olaszországi Lodiban évente odaítélik a róla elnevezett nemzetközi kitüntetést, az Ada Negri írói díjat. Eddig két magyar költő nyerte el az elismerést: Gömöri György 1995-ben és Baranyi Ferenc 2002-ben.

• Dante Alighieri
• Giacomo Leopardi
• Homérosz
• Ugo Foscolo

• Gabriele D’Annunzio
• Arnaldo Fusinato
• Henrik Ibsen
• Anna Kuliscioff
• Mario Rapisardi
• Iginio Ugo Tarchetti
• Arrigo Boito
• A Verismo és a naturalizmus képviselőinek írásai
• Walt Whitman

• Fatalità, Milano, F.lli Treves, 1892
• Tempeste Milano, F.lli Treves, 1896
• Maternità, Milano, F.lli Treves, 1904 (magyarul: Anyaság)
• Dal Profondo, Milano, F.lli Treves, 1910
• Esilio, Milano, F.lli Treves, 1914
• Orazioni, Milano, F.lli Treves, 1918
• Il libro di Mara, Milano, F.lli Treves, 1919
• I canti dell'isola, Milano, Mondadori, 1924
• Vespertina, Milano, Mondadori, 1930
• Il dono, Milano-Verona, A. Mondadori, 1936
• Fons amoris, 1939–1943, Milano, A. Mondadori, 1946, posztumusz kiadás
• Le cartoline della nonna, Firenze, Giunti-Nardini, 1973, posztumusz kiadás
• Pasqua di risurrezione, Milano, Mondadori,

• Le solitarie, novellák, Milano, Castoldi, 1917
• Stella mattutina, Roma-Milano, A. Mondadori, 1921 (magyarul: Hajnali csillag)
• Finestre alte, novelle, Milano, A. Mondadori, 1926 (magyarul: Magas ablakok)
• Le strade, Milano, A. Mondadori, 1926
• Sorelle, Milano, A. Mondadori, 1929
• Di giorno in giorno, prose, Milano, A. Mondadori, 1932
• Erba sul sagrato, 1931-9, 1939–17, Milano, A. Mondadori, 1939
• Oltre, prose e novelle, Milano, A. Mondadori, 1946, posztumusz kiadás

• Anna Folli, La grande parola. Lettura di Ada Negri, in Penne leggère, Guerini 2000, 111-173. o.
• Elisa Gambaro, Il protagonismo femminile nell'opera di Ada Negri, LED Edizioni Universitarie, Milánó, 2010, ISBN 978-88-7916-457-3
• Angela Gorini Santoli, Invito alla lettura di Ada Negri, Milano, Mursia ed, 1955
• Dante Pastorelli, Ada Negri: Natale di guerra, www.toscanaoggi 22/01/2010
• Dante Pastorelli, Ada Negri: Natale di guerra, in Una Voce dicentes, luglio-dicembre 2002
• Silvio Raffo, introduzione ad Ada Negri, in: Ada Negri, Poesie, Mondadori, 2002
• Pietro Zovatto, Il percorso spirituale di Ada Negri:con inediti a Silvio Benco, a Giulio Barsotti e a Giuseppe De Luca; Prefazione di Cristina Benussi, Centro Studi Storico-Religiosi del Friuli Venezia Giulia, Trieste, 2009
• Passuth László. „Ada Negri”. Nyugat (1936/9). (Hozzáférés: 2011. november 24.) 
• Sono ammalata d'anima. Ada Negri tra Fatalità e Tempeste^{[halott link]}

• Ada Negri néhány verse magyarul (Dsida Jenő fordítása)^{[halott link]}
• Anyaság Kosztolányi Dezső fordításában^{[halott link]}
• Olasz költők versei Baranyi Ferenc fordításában
• Radó Antal: Két olasz költőnő / Ada Negri / Annie Vivanti; Lampel, Bp., 1900 (Magyar könyvtár)