15 Eunomia
Felfedezése
Felfedező	Annibale de Gasparis[1]
Felfedezés ideje	1851. július 29.[1]
Felfedezés helye	Nápoly
Névadó	Eunomia
Ideiglenes név	A851 OA
Pályaadatok
Epocha	2010. január 4. (2455200,5 JD)
Aphélium távolsága	469 655 585 km (3,139 CsE)[1]
Perihélium távolsága	320 948 104 km (2,145 CsE)[1]
Fél nagytengely	395 301 844 km (2,642 CsE)[1]
Pálya excentricitása	0,188[1]
Orbitális periódus	1568,93 nap 4,3 év[1]
Közepes anomália	224,312°[1]
Inklináció	11,739°[1]
Felszálló csomó hossza	293,257°[1]
Perihélium szöge	97,824°[1]
Központi égitest	Nap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő	255,33 km[1]
Tömeg	(30,5±1,9) ×1018
Átlagos sűrűség	3,85 gramm/köbcentiméter
Felszíni gravitáció	0,137 m/s2
Forgási periódus	6,083 h[1]
Albedó	0,209[1]
Abszolút fényesség	5,28[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz 15 Eunomia témájú médiaállományokat.
JPL MPC WL entity
Sablon Wikidata Segítség

A 15 Eunomia kisbolygó az S típusú színképpel rendelkező kisbolygók egyike, melyet azonban később átsoroltak a V típusú kisbolygók közé. Annibale de Gasparis fedezte föl 1851. július 29-én.

Kissé megnyúlt alakú, de 357×255×212 km-es ellipszoiddal közelíthető égitest, a legnagyobb méretű S típusú kisbolygó. Felszínét változatos ásványvilág borítja a színképi mérések alapján, melyen a szilikátok és fémes vasnikkel a két fő összetevő. A színképi jellemzők kalcium-gazdag piroxénre – egy kisebb területen, - és egy kiterjedt folton olivines anyagtakaróra utalnak (Reed et al, 1997).

Mindezek a jellemzők arra utalnak, hogy a kisbolygó egy differenciálódott égitest. Ahogy a kondritok bemutatásánál is olvashatjuk, a radioaktív hőtermelés fölmelegítette a nagyobb méretű kisbolygókat is, melyekben differenciálódás zajlott le. Az Eunomia családba tartozó pályájú kisbolygók az ütközések hatására szétesett égitest darabjai lehetnek. Az Eunomia lehet a legnagyobb központi mag az égitestből, amelyről az ütközések lehántották a kérget és a köpeny egy részét is. Vannak azonban olyan modellszámítások is, melyek szerint az ütközések során szétesett anyaégitest állt ismét össze a ma megfigyelhető kisbolygóvá.

• Reed, K. L.,Gaffey, M. J.; Lebofsky, L. A. (1997): Shape and Albedo Variations of Asteroid 15 Eunomia, Icarus, Vol. 125, p. 446.
• Michel, P., Benz, W., Richardson, D. C. (2001): Catastrophic disruption of pre-shattered parent bodies, Icarus, Vol. 168, p. 420.
• Bérczi Sz. (2007): A Naprendszer égitestjeinek fejlődése. A kisbolygók. Fizikai Szemle. 57/3. sz. 88-94.
• Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)

• Modell az Eunomia alakjáról Archiválva 2015. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Orbital simulation from JPL (Java) / Ephemeris

A Wikimédia Commons tartalmaz 15 Eunomia témájú médiaállományokat.