Vimpác (Wimpassing an der Leitha)
A plébániatemplom belülről
Vimpác címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Burgenland
Rang	község
Járás	Kismartoni járás
Alapítás éve	1376
Polgármester	Josef Wolowiec (ÖVP)
Irányítószám	2485
Körzethívószám	02623
Forgalmi rendszám	EU
Népesség
Teljes népesség	1549 fő (2018. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	152 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	222 m
Terület	7,9 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 54′ 54″, k. h. 16° 25′ 37″47.915, 16.42694444444447.915000°N 16.426944°EKoordináták: é. sz. 47° 54′ 54″, k. h. 16° 25′ 37″47.915, 16.42694444444447.915000°N 16.426944°E
Vimpác weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vimpác témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Vimpác (németül Wimpassing an der Leitha, horvátul Vimpas) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Kismartoni járásban.

Kismartontól 15 km-re északnyugatra, a Lajta jobb partján fekszik.

Eredeti neve Cseke volt, mely magyar személynévi eredetű, ezt a magyar lakosság kipusztulásával és a német ajkúak betelepülésével a német Wimpassingen (= szélroham) váltotta fel. Ezután a német névalak került vissza a magyarba.

A település őstörténete leletek hiányában a múlt homályába vész, az azonban bizonyos, hogy a falun átvezető utat már a rómaiak is használták. Itt haladt át ugyanis a Sabariából Scarabantián át Vindobonába vezető fontos hadiút. Itt, a Lajta gázlójánál római szokás szerint bizonyosan állt őrtorony, vagy a gázlót őrző kisebb erődítmény. 433-ban hunok szállták meg a vidéket, majd Attila halálával birodalma is felbomlott. Fiai a Nadao folyó melletti csatában vereséget szenvedtek (a folyót többen a Lajtának vélik). Utánuk keleti gótok, longobárdok, avarok és szlávok következtek. A magyarok a 10. század elején szállták meg a Lajta vidékét. Pilgrim passaui püspök bajor szerzeteseket küldött a magyar területekre, akik feltételezés szerint ekkor építették fel a Vimpác és Lajtapordány között álló temetőkápolnát is. 991-ben Henrik bajor herceg a Lajtáig tolta vissza a nyugati magyar határt és Vimpác is határtelepülés lett. A határ és az átkelőhely őrzésére a magyarok besenyőket telepítettek ide. Közülük való lehetett az a Cseke is, akiről a falut elnevezték.

A települést 1376-ban Cheky néven említik először és 1377-ben, valamint 1457-ben is még ezen a néven szerepel az oklevelekben. Templomát is a 14. században említik először, melyet a hagyomány szerint Nagy Lajos magyar király építtetett Szűz Mária tiszteletére. Az 1590. évi évkönyvben megjegyzik, hogy a település ősi temploma mellett egy zarándoktemplom is áll itt, ez megegyezik azzal a kápolnával, amely ma is a Kirchberg lábánál áll. A török 1529-ben, 1532-ben és 1683-ban is elpusztította. Valószínűleg ekkor halt ki magyar lakossága is.

Vimpác ferences templomát és kolostorát 1587-ben a sváb Leonhard Püchler és Rupert von Stotzingen főurak alapították. A templom 1593-ra, a kolostor 1600-ra épült fel, utóbbiban a 16. század utolsó évtizedében nyomda működött. Nagyszombat mellett ebben az időben ez volt az országban a második katolikus műhely, amelynek ma öt nyomtatványa ismeretes. A vimpáci kolostor a 17. század elején szűnt meg, talán a Bocskai, vagy a Bethlen-szabadságharc során esett áldozatul a hadak pusztításainak. Más források szerint végleg csak 1627-ben hagyták el a ferencesek, amikor minoriták költöztek ide. Mindaddig, amíg nem került elő néhány itt készült nyomdatermék az 1960-as években, senki sem tudott arról, hogy ilyen nyomda létezett, emléke tökéletes feledésbe merült. Ma ismert öt kiadványa közül három az 1593-as évből származik, egy 1595-ből, egy pedig 1599-ből. Magyar nyelvű nincs közöttük, tartalmilag valamennyi szoros kapcsolatban áll a kolostorral. A nyomdász személye nem szerepel kiadványaikon, a nyomda helye azonban pontosan meg van jelölve: „Wimpassing an der Leytta in Ungern” azaz a Lajta melletti Vimpácon, Magyarországon.

1679-ben pestisjárvány tört ki. 1683-ban a török bécsi hadjárata során Vimpácot is elpusztította, kirabolták és felgyújtották a templomot és a kolostort is. 1709-ben az újabb pestisjárványnak a lakosság negyede esett áldozatul. Új temploma 1723-ban épült fel az elpusztított helyett. 1787-ben II. József rendeletére feloszlatták a szerzetesrendeket, így megszűnt a vimpáci kolostor is.

Vályi András szerint „VIMPASZING. Német falu Sopron Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szarvkőnek szomszédságában, Sopronhoz pedig 3 7/8 mértföldnyire; vólt itt a’ Minoritáknak jeles Klastromjok, van benne Harmintzad, Posta, Vám, és híres 6 kerekű malom a’ Lajta vizén; határja inkább hegyes, mint térséges, két nyomásbéli, szőleje középszerű, erdeje tsekély.”^[2]

Fényes Elek szerint „Vimpassing, magyarositva Vimpácz, német f. Sopron vgyében, Ausztria határszélén, a Lajtavize mellett, a bécsi főországutban, 72 házzal, 650 kath. lak. Kath. paroch. szentegyház. Szép hid a Lajtán. Harminczad. Postahivatal. Nagy vendégfogadó és 7 kerekű malom. Van 462 h. szántóföldje, 30 h. gyümölcsöse, 8 h. rétje, 60 h. szőlője, 35 h. legelője, 35 h. erdeje. Földje közép termékenységű. Bora nem kapós. Birja hg. Eszterházy.”^[3]

1910-ben 657, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott. 1921-ben a nagyhatalmi békediktátum Vimpácot is Ausztriának ítélte és Burgenland tartomány része lett.

• A falu feletti magaslaton álló plébániatemplom 1723-ban épült barokk stílusban. 16. századi védőfal övezi. Főoltára a két hatalmas angyalszoborral és a Szent család domborművével 1780-ban készült. Felette a Mennyország Királynőjének sugárkoszorúval díszített szobra látható. 1784 és 1939 között a templomban volt látható az ún. „Vimpáci kereszt”. A 13. században készült, fa alapon pergamenre festett, toscanai kora gót, bizánci hatást mutató feszület 1783-ig a külvárosba kényszerült bécsi minoriták templomában állt. Ekkor a 7 m magas keresztet a magyarországi minorita provinciához csatolt Vimpác minorita templomának ajándékozták. Bécsben restaurálták és itt a bécsi Szent István dómban, ahol a kereszthajó északi tornya alatt függött érte a pusztulás 1945-ben.
• Egykori ferences kolostorát 1587-ben alapították, 1628-ban a minoritáké lett, majd a rend feloszlatása után elárvult. 1930-tól a kamiliánusok működtették, 1997-től a karitász vette át.
• A Szentháromság-oszlop a 17. században készült.
• Neogótikus kápolnája 1877-ben épült.
• A főutcán álló Pestisoszlop 1713-ben készült a pestisjárvány emlékére Szent Rókus, Szent Sebestyén, Xavéri Szent Ferenc, Assisi Szent Ferenc és Szent Rozália szobraival.

• Hivatalos oldal
• Vimpác az Osztrák Statisztikai Hivatal honlapján
• A vimpáci ferences nyomda
• A vimpáci ferences nyomdáról
• Magyar katolikus lexikon

1. ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.