Spanyol Szocialista MunkáspártA Spanyol Szocialista Munkáspárt (spanyolul Partido Socialista Obrero Español, rövidítve PSOE) Spanyolország legerősebb baloldali pártja.
Története1879-ben Madridban alapította Pablo Iglesias Possé. A PSOE Európa második legrégibb szocialista pártja (a német SPD után). A párt eredeti célja a munkásosztály érdekeinek képviselete volt, amely tartalmazott szocialista és kommunista eszméket. A párt 1889-ben tartott első kongresszusát Barcelonában, a spanyol törvényhozásba 1910-ben került be először. 1888-ban megalapította az UGT szakszervezeti szövetséget, amely ma az ország legjelentősebb baloldali szakszervezeti konföderációja. Francisco Franco diktatúrájának idején a PSOE illegálisan működött. A Franco-rendszer bukása után a párt megújult, 1979-ben elvetették a marxista tételeket. Ennek eredményeként 1982-ben Felipe González személyében a párt történetében először a PSOE delegálhatta Spanyolország miniszterelnökét. González hivatalát egészen 1996-ig megtartotta. Ma a PSOE ideológiailag az európai szociáldemokrácia értékeire alapul. A 2004. március 14-ei általános választásokat megnyerve Spanyolország kormányzó-pártja, ezzel főtitkára, José Luis Rodríguez Zapatero az ország miniszterelnöke lett. Fontos reformintézkedéseket vezetett be: többek között kivonta Spanyolország csapatait Irakból és legalizálta az azonos neműek házasságát amivel Spanyolország a világon a harmadik országként vezette be. Többségét a párt a 2008-as parlamenti választásokon is megtartotta, ám a 2011. december 20-i választásokon elveszítette a Néppárttal (Partido Popular, PP) szemben, így jelenleg az ellenzék legnagyobb pártja. 2008-as parlamenti választások2008. március 9-én a PSOE megnyerte az általános választásokat. A Képviselőházban a 350 mandátumból 169-et szerzett meg, míg a rivális Néppárt 154-et. A fennmaradó mandátumokon több kisebb párt osztozott: a Konvergencia és Unió (CiU) 10-et, a Baszk Nacionalista Párt (EAJ-PNV) 6-ot, a Katalán Republikánus Bal (ERC) 3-at, míg az Egyesült Balolal 2 mandátumot kapott. A Szenátusban a PSOE nem tudott többséget szerezni: 101 szenátort küldhet a Néppárt, 89-et a PSOE, 12-t a PSC-ERC-ICV-EUiA, 4-et a CiU, és 2-t at EAJ-PNV. A tartományi (autonóm közösségi) választások is változatos képet mutattak: Andalúziában és Katalóniában a baloldal elsöprő győzelmet aratott, míg Madridban és a Kasztíliákban a Néppárt került többségbe. 2016-os válság a pártbanA párt a 2015-ös választáson történelmének egyik legrosszabb eredményét érte el: 90 képviselői mandátumot szerzett. A párt élén Pedro Sánchez állt, aki 2016-ban a Polgárok párttal megállapodott koalícióban kormányoznának. Susana Díaz Andalúzia szocialista elnöke és hívei ellenezték az ötletet. Kialakult egy Sánchez (sanchistas) és Díaz (susanistas) párti tábor a párton belül, amely a párt 2017-es kongresszusáig tartott, ahol Pedro Sánchezt választotta meg a küldöttek többsége 50,26%-kal. Susana Díazt 39,9%-kal. SzavazóbázisaA PSOE szavazói közt a férfi és női szavazók közel egyforma arányban vannak jelen. , az 55-64 év közötti nők és a 65 év feletti férfiak korosztálya adja a párt szavazóinak 36%-át. Földrajzilag a párt Andalúziában, Extremaduraban és Asztúriában a legerősebb, de hosszú ideig Katalóniában és Valenciában is népszerű volt. Települések esetében a párt hagyományosan Donostia-San Sebastián, A Coruña, Cordoba, Sevilla városokban népszerű. Választási eredményekParlamenti választások
Önkormányzati választások
Neves tagjai
Források
Information related to Spanyol Szocialista Munkáspárt |
Portal di Ensiklopedia Dunia