Román Viktor
Született	1937. március 12.[1][2][3][4] Homoródszentmárton
Elhunyt	1995. április 12. (58 évesen)[1][4] Hôpital Cochin[5]
Állampolgársága	román francia (1975–)
Házastársa	Dana Roman (1973–1995)
Foglalkozása	szobrász
A Wikimédia Commons tartalmaz Román Viktor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Román Viktor (Homoródszentmárton, 1937. március 12. – Saron-sur-Aube, Franciaország, 1995. április 12.) erdélyi magyar szobrász, aki Bukarestben, majd Franciaországban élt és alkotott.

Szobrászi tehetsége már hatéves korában megmutatkozott, amikor agyagból állatfigurákat készített, és árulta azokat a falusi vásárokon. Marosvásárhelyen tanult a képzőművészeti iskolában, majd 1954 és 1958 között Bukarestben a képzőművészeti főiskolán. Még érettségi előtt interjút közölt vele a marosvásárhelyi Vörös Zászló napilap. 1955-ben pedig szobrai szerepeltek a varsói Világifjúsági Találkozón. 1952-ben már önálló kiállítása volt Bukarestben. Annak ellenére, hogy kezdetben aktjai kisebb megbotránkozást váltottak ki, és figuratív munkái nem követték az akkor divatos és szinte kötelező szocialista realizmust, 1963-ban elnyerte a román Képzőművészeti Szövetség szobrászati díját. 1965-ben nemzetközi díjat nyert Genfben.

1966-ban több külföldi városban is kiállított (Olaszország, Svájc, Hollandia). Ugyanebben az évben állították fel Korcsolyázó lány című szobrát Bukarest egyik parkjában.

1967-ben a British Council ösztöndíjával Angliában tanult és dolgozott, majd a következő évben Franciaországba költözött, ahol haláláig élt harmadik feleségével, a szintén képzőművész Dana Constantinescuval. A Romániában már befutott szobrásznak Franciaországban szinte elölről kellett kezdenie mindent, de végül elismert francia szobrász lett. Szobrai nagyon sok francia város köztereit díszítik, és galériákban is vannak szép számmal.

• 1962 • Magheru terem, Bukarest
• 1965 • Dalles terem, Bukarest
• 1966 • Schneider Galéria, Róma • Leewarden Princeshof Múzeum (Hollandia) • Wiebenga Galerie (Svájc)
• 1995 • Emlékkiállítás a francia Grafikai és Szobrászati Alapítvány szervezésében, Párizs
• 1997 • Iparművészeti Múzeum, Budapest
• 2000 • Homródszentmárton
• 2004 • Carréé des Coignard (feleségével, Dana Romannal), Noget-sur-Marne (Franciaország)
• 2005 • Galerie Jean-Louis Danant, Párizs • Nemzeti Galéria, Bukarest

• 2002 • „Felezőidő”- Romániai magyar művészet 1965-75, Ernst Múzeum, Budapest
• 2010 • Fülöp Árontól a Nátó-Vénuszig, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely

Váratlanul hunyt el 1995-ben, rövid betegség után. Abban a néhány száz lakosú észak-keleti francia faluban temették el (Saron-sur-Aube), ahol 1976-tól sokat időt töltött és alkotott. Sírját saját alkotása, a La Victoire (Győzelem) díszíti.

Szülőfalujában az általános iskola nevét viseli. 2008 szeptemberében a Homoródszentmártonhoz tartozó, egykor külön faluban, Bükkfalván Román Viktor-szoborparkot alakítottak ki.

• Artportal: Román Viktor Archiválva 2022. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? 2. kötet, L–Z, Szerk. Simon Anita, Tál Mariann. Csíkszereda: Pallas-Akadémia Könyvkiadó. 1997. 141. o. ISBN 973-9287-14-X  

• Román Viktor-szoborpark Homoródszentmárton, Szentegyháza, 2016. június 17. Szoborpark Archiválva 2022. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Újabb munkával gazdagodott a Román Viktor-szoborpark, EMSZ, 2017. október 16. Újabb szobor Archiválva 2022. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Román Viktor. A szoborba gyúrt lélek. Méltatások, levelek, dokumentumok, művek; sajtó alá rend. Veress Ferenc; Mentor Könyvek, Marosvásárhely, 2020