Mórocz Emilián
Mórocz Emilián Pál (Pápa, 1861. június 23. - Celldömölk, 1930. szeptember 5.) gimnáziumi tanár, perjel, szentszéki tanácsos, zenész. Élete1878. július 28-án Pannonhalmán belépett a bencés rendbe. 1884. július 4-én ünnepi fogadalmat tett, 1885. július 6-án pappá szentelték, majd Pannonhalmán lett hitszónok. 1886-1893 között a pápai gimnázium tanára volt. 1888-ban a Budapesti Tudományegyetemen tanári oklevelet szerzett latin- és görög nyelvből. 1893-1894-ben Komáromban, 1894-1895-ben Esztergomban tanított. 1895-1903 között a pannonhalmi papnevelő-intézet magisztere (újoncmester), prefektusa és spirituálisa, majd 1903-1912 között alperjel Pannonhalmán. 1912-1921 között a komáromi gimnázium igazgatója, a csehszlovák hatóságok szólították fel lemondásra.[1] 1920-1923 között Komáromban volt házfőnök, de 1923. május 4-én a Hími határincidens megtorlásaképp kiutasították Gosztonyi Nándorral együtt. 1923-1930 között perjel és 1928-tól házgondnok Celldömölkön. Gyorsíró volt, több hangszeren játszott és darabokat komponált. Az Eucharisztikus-társulat igazgatója volt. Művei
Irodalom
Források
Information related to Mórocz Emilián |
Portal di Ensiklopedia Dunia