A kökény(Prunus spinosa) a rózsafélék családjába, azon belül a szilvafélék (Prunoideae) alcsaládjába tartozó közismert, cserje termetű növényfaj a Prunus nemzetségen belül. Ez a tövisescserje a szilva egyik rokona.
Hegyoldalak, erdőszélek, cserjések, napfényes erdők növénye, kb. 1500 m magasságig megtalálható.[1]
Jellemzése
A kökény gyümölcse
Az 1–4 m magasra is megnövő lombhullató cserje, sötétszürke ágai hegyes tövisekben végződnek.
Növekedése szabálytalan. Lassú növekedésű, hosszú életű.
Gyökerei messzire kúsznak, gyökérsarjtelepeket képez. Kérge sötétszürke, később repedezik. Két virágrügy fog közre egy hajtásrügyet.
Kis méretű levelei szórt állásúak, egyszerűek, elliptikusak vagy lándzsásak, szélük aprón fűrészes-csipkés, fonákjuk rendszerint molyhos. A levélnyél legfeljebb 1 cm-es.
Virágai 1–1,5 cm átmérőjűek, fehérek, ötszirmúak és a lombfakadás előtt nyílnak.
Termése apró, kékesfekete, hamvas, csonthéjas. Szeptemberben érik. Éretlen termésének húsa erősen fanyar ízű. Akkor érdemes gyűjteni a gyümölcsöt, amikor a dér már megcsípte, ekkorra megpuhul, fanyarságából veszít, és enyhén édes íze lesz.[1]
Kökényszilva (Prunus domestica subsp. insititia)
Felhasználása
Gasztronómiai
Almával gyümölcséből mártás készíthető, amit húsokhoz és vadhúsokhoz ízesítőként egyaránt felhasználhatunk.
Mézzel, gyógyító hatású dzsem, vagy zselé készítésére használhatjuk.
Likőrt is készítenek belőle, de fogyasztják cukrozott gyümölcsként, aszalva vagy gin hozzáadásával 1-2 hónapig érlelve.
Nyersen is ehető.
Leveléből is főztek teát.
Gyógyászati
Drogja elsősorban virága (Pruni spinosae flos), továbbá termése (Pruni spinosae fructus). Hatóanyagaiflavonoidok és procianidinek. Hashajtó és vizelethajtó teakeverékekben található meg.[2]
